A nagy találkozás

        Milyen jó a reggeli friss levegőt szívni! Elcsórtam a csávó pénztárcáját, volt benne 5000Ł. Ez rengeteg pénz! Veszek valami csini rucikát. A hapsi nevét pontosan nem tudom asszem valami Max vagy George vagy valami ilyesmi. Ez a csávó nagyon jó az ágyban, de senkihez sem kötődöm! A hideg londoni utcákban senki sem volt, olyan korai időben mászkáltam. A Gloucesterben lakok a nagyimmal. Zenei középsuliba jártam Hegedű szakra, de az utolsó vizsgán megbuktam ezért nem is kezdtem újra az évet. Otthon zenélgetek egyedül a szobámba. Nincs munkám, nincs végzettségem....nincs SEMMIM! Lassan, de biztosan hazasétáltam a kis viskó házikónkba. Szeretem, mert nagyon sok emlék köt hozzá. Sajnos a barátnőimet eltiltották tőlem, mikor a szüleik megtudták, h anya prosti lett. Egy barátom sem maradt. Kivéve Nathan-t, de ő meg elment tanulni Londonba aminek 5 éve már. Nem hallottam róla semmit, de nagyon tehetséges zenész lenne belőle. Kinyitottam az ajtót, de nagyi sehol. Biztos kint fagyoskodik szegény a piacon, hogy legyen egy kis ennivalóra pénzünk. Lehet nem veszek új ruhát. Inkább kifizetem az adósságot mert különben elveszik a házat. Anyámról azóta nem hallottam semmit, de nem is érdekel. Leültem az asztalkánkhoz és kiírtam a csekkeket. Mire kész lettem csak úgy tornyosult az asztalon. Kiszállítottam a postaládába 3 kör alatt és nagy nehezen elküldtem őket a pénzel együtt. Még így is maradt 2000Ł.
        -Szia Anabella!- tette le a sok szatyorját
        -Várj segítek!-rohantam hozzá és vittem a konyhába a cuccot
        -Mi is lenne velem nélküled! Öreg vagyok én már mindent elintézni! Ma is a piacon csak 100 fontot kerestem. Tudod kivel találkoztam a sarkon?
        -Tán a szomszéd Peter bácsi megint nudizott?
        -Na de Bella! A barátoddal.....- ekkor becsöngettek
        -Megyek már!- siettem oda az ajtóhoz
        -Szia!-vigyorgott rám- Gőzöm nincs hogy emlékszel-e még rám, de én....
        Én csak meglepődve néztem rá elfelejtettem mindent amit mondani akartam. Ő csak mosolygott rám. Istenem mennyit változott. Már nem olyan kisfiús, már már igazi hapsi.
        -Nathan!- sikítottam el magam és könnyes szemekkel a nyakába ugrottam- Annyira hiányoztál rég láttalak! Mi újság veled?
        -Bent elmesélem!- sietett be a házba- Semmi sem változott nálatok! Jó napot nagyi!
        Nálunk a nagymamámat mindenki nagyinak hívja. Elmentünk a szobámba leültettem a fotelba.
        -Mi újság veled Nath, hogy ilyen ritkán jössz hozzám?
        -Nem vettél valamit észre velem kapcsolatban?- nézett rám értetlenül
        -Nagyon megváltoztál!
        -Szegény te le vagy maradva! Szóval ezért nem találtalak egyik közösségi oldalon sem
        -Mi az a közösségi oldal? Hallottam már róla valamit az interneten, de nálunk nincsen mert nem tudnánk még annak a számláját sem kifizetni- hajtottam le fejemet és kerestem egy pontot a földön amit bámulhatok

        -Nem baj- emelte fel tekintetemet- elmesélem neked! Tudod amikor elmentem Londonba ének/színjátszó szakra 2 évet tanultam, majd jelentkeztem egy bandába. Tudod hogy szóló karrier az álmom, de mégis jelentkeztem. Több 100 ember közül engem válogattak be a 4 fiú közé és megmondom neked őszintén rögtön megtaláltuk a közös hangot a többiekkel. Ekkor otthagytam az iskolát és elkezdtük az első lemezünket készíteni. Azóta már a 3. albumunkon dolgozunk és a világot járjuk körbe. Én is a The Wanted tiszteletbeli tagja lettem. Ritkán jövök haza, de most eszembe jutottál te és meglátogattalak!

        -Hű ez kemény! Én majdnem befejeztem a zenei középsulit, de az utolsó vizsgám nem sikerült! Abbahagytam az iskolát és itthon segítek a mamámnak. Ennyi idő után csak most jutottam az eszedbe?- néztem rá elképedve- Nekem nagyon hiányoztál te vagy az egyetlen barátom aki megmaradt, magányos vagyok így egyedül!

        -Nyugi én is sokat gondoltam rád! Nagyon sok közös emlékünk van! Nem gondoltál zenélésre?

        -Azóta is zenélek itthon! Az érzéseimet csak benne tudom kifejezni! Szoktam dalokat írni és komponálni 

        -Tényleg? Muti!- csillant fel a szeme úgy mint 6 éves korunkban

        Elővettem a kottáimat és a jegyzetfüzetemet, majd sorban mutattam neki a szövegeket. Mindegyiket elolvasta majd mindről elmondta a véleményét. Volt a szobámba egy öreg fekete pianino zongora. Lefújtam róla a port, leültem hozzá és lejátszottam a kompozícióimat.

        -Anyám- képedt el- tebenned akkora tehetség van mint Mozartban!- vigyorodott el- Nem hazudok!

        -Nem vagyok tehetséges csak csinálom a szenvedélyemet!

        -The sun goes down, The stars come out- ütötte le az akkordokat sorjában és énekelt hozzá

        -Szép!

        -Glad You Came kislemezünk! Kis party hangulatot akartunk átadni a rajongóknak!

        -Jó a zenétek meg akarom a többieket is ismerni!

        -Majd egyszer biztos lesz rá alkalmad! Viszont most gyere meghívlak egy sütire! Úgyis már régen mentünk el valahova együtt!

        -Nem támadnak meg a rajongók?

        -Nem! Itthon mindenki ismer és mindenkivel jóban vagyok! Gyere!- fogta meg a kezem és húzott ki az ajtón

        Elsétáltunk a közelben lévő cukrászdába. Senki sem bámult minket mindenki tette a maga dolgát ahogyan szokták.

        -Egy teát és egy gyümölcsös tortaszeletet kérek Mary néni!- adta le a rendelését Nath

        -Én is ugyanezt!-követtem én is

        Mary nénihez jártunk mindig fagyit és különböző finomságokat venni. Sokat segítettünk és árultunk a cukrászdában is. Gyorsan ki is hozta nekünk, de nem kellett fizetnünk.

        -Ne ne gyerekek!- lóbálta az ujját- Magatokra költsétek a pénzt! Vegyétek úgy, hogy ez a fizetés amiért éveken át segítettetek nekem!- puszilt meg minket- Jó étvágyat!

        -Itt semmi sem változott! Mindenki ugyanolyan kedves és nem a nevem miatt!- hajolt hátra Nathan

        -Ez a süti...ISTENI!- néztem rá mint aki szerelmes-A tea pedig forró, de pont jó a torokra!

        -Koccintunk?
        -Arra hogy ismét találkoztunk!- emeltem a poharam

        Ő is emelte a poharát és koccintottunk. Csöndben elfogyasztottuk a rendelésünket ami nagyon finom volt. 
        -Hova megyünk?- nézett rám vigyorogva
        -Megyünk nosztalgiázni tovább! Mennyünk oda ahova sokat jártunk!
        Karöltve kiléptünk az ajtón és szép lassú sétával elmentünk a Kadedrálishoz. Rengeteg időt töltöttünk ott együtt sokat játszottuk tanultunk.... néhány ablakot be is törtünk. 
         -Muszáj bemenni? Legutóbb mikor bent jártam éppen szidták a fejem mert letörtem az egyik szobor fejét-szörnyülködött el
         -Nyugi itt vagyok veled nem lesz baj!
         Behúztam magammal az építménybe, bent még mindig ugyanolyan szépségben pompázott mint mindig.