Visszahozta a mosolyt az arcodra...

        -Szia te kis csibész!-szólalt meg hátunk mögül egy idős hang
        Nath úgy beszart hogy megszorította a kezem amit majdnem eltört. Lassan megfordultunk és szembetaláltuk magunkat Joe bácsival aki a katedrális felelőse volt. Alacsony őszes hajú volt, de a fittségével sok fiatalt szégyenített meg. Kedves volt, de nagyon szigorú. Amikor Nath betörte egy kővel az ablakot úgy megijedt tőle, hogy nekem kellett hazakísérni. Szidást kapott majdnem meg is verte Joe, de elszakadt a kis huncut. Látszik hogy még mindig nem tiszta a lelkiismerete.
        -J..j..jó napot Joe bácsi!- dadogott ki valamit
        -Szerencséd hogy Joe bácsinak szólítottál! Mondjad csak miért is törted be a drága ablakot?
        -N..n..nem tudom! T..t..t..talán azért mert jó szórakozásnak tűnt, de csak tűnt!
        Visszafojtva tartottam a nevetésemet.
         -Örülj hogy anyád kifizette a büntetést, mert különben úgy elvertelek volna, hogy Anabella nem ismer rád. Bellácskám te vagy az?-vette le a szemüvegét és hunyorított rám
         -Én vagyok az- jöttem kicsit zavarba mivel teljesen máson voltam elgondolkozva
         -Neked sem ártana most egy pofon! Amiket mondanak rólad.... nem voltál te ilyen, csalódtunk benned mindannyian!
         Nathan értetlenül nézett rám, várta a magyarázatomat. Mit is mondtam volna neki? "Tessék Nath egy prosti vagyok! Néha lefekszem emberekkel pénzért, de ez csak azért van mert nincs miből megélnünk!". Tényleg ezt kellene mondanom neki? Ekkor megcsörrent a telefonja és kiment felvenni.
         -Joe bácsi sajnálom, de nincs miből megélnünk!
         -Elmehetnél dolgozni is. Szégyen amit csinálsz!
         -Mindenhova bementem már, de mindenhonnan elzavartak, nincs semmi esélyem egyedüli menedékem a zene!
         -Adhatnál koncerteket a városban igény van rá én már csak tudom!
         -Tényleg? Majd megbeszélhetnénk valamikor máskor ezt ha nem zavarja akkor most Nathan után mennék, mivel már évek óta nem láttam!
         -Nyugodtan! Isten legyen veletek!
         Kimentem, tekintetemmel rég nem látott barátomat kerestem. Meg is akadt a szemem az egy padon elindultam felé. Nem akartam kihallgatni a beszélgetést, de eléggé hangos volt a telefonon beszélő ember és őt is kristálytisztán hallottam.
          -Itt vagyunk a katedrálisnál Annabellával
          -Ki az az Annabella?-kérdezte felháborodottan a női hang
          -Nyugi szívem ő a legjobb barátom itthon, de sajnos már évek óta nem láttuk egymást
          -Szívesen megismerkednék én is vele majd egyszer!
          -Nemsokára alkalmad lesz rá!
          Ezt hogy értette hogy nemsokára?
          -Hiányzol édesem! Nehéz nélküled minden egyes napom remélem minél hamarabb láthatjuk egymást megint!-áradozott a csaj a vonal túlsó végén
          -Te is hiányzol nekem nemsokára ott leszek melletted!
          Letették a kagylót. Nathan észre sem vette hogy mellette ülök, nagyon szerelmes lehet ebbe a lányba.
          -Ki a szerencsés hölgyike Rómeó?- tettem fel lábaimat a padra és ültem törökülésben
          -Ariana Grande! Annyi idős mint mi gyönyörű lány és már 2 hónapja együtt vagyunk!
          -Ezt még csak most mondod?- pukkadtam fel rá- Ugye még nem nősültél meg?
          -Nem- vigyorgott mit egy ló
          -Büntiből ideadod a telódat!- szedtem ki a kezéből a készüléket
          -Kérem szépen vagy valami?
          -Tudod hogy nem vagyok kedves az emberekkel- nyújtottam rá a nyelvem
          Felmentem az e-mail-be csak az az egy hely ahol el lehet engem érni. Könyvtárban szoktam néha megnézni az e-mail-eimet. Most is így tettem egy fontos üzenet volt a tetején. Amikor megláttam elkezdtem sikítozni és ugrándozni.
           -Hát téged meg mi lelt?- nézett rám elkerekedett szemekkel
           -O..o..olvasd el ezt!-nyomtam az elektronikus levelet a mancsába
           -Kedves Annabella Turner....

                   

"Értesítem önt, hogy megnéztem a dalszövegeit és meghallgattam a demóit. Nagyon tetszett nekem és örömmel menedzselem az elkövetkezendő 5 évben! Remélem belead apait anyait és sikerre viszi a zene iparban! Jelentkezzen amint meglátta ezt az e-mailt, hogy megbeszélhessünk egy találkozót a közeljövőben. Várom a közös munkát!

                                                                                                     Simon Cowell" 

           -Tudod mit jelent ez Bella?
           -Utazom Amerikába?
           -Az is! Többet lehetünk együtt. Már nagyon hiányoztál nekem! Sajnos a mi rivális bandánkat is Simon Cowell menedzseli, de reméljük jó lesz neked!
           -Jaj annyira örülök! Végre rendbe kerülhet az életem! Amúgy én is megismerkednék Ariana-val végül is az én véleményem is számít. Nehogy véletlen átverjen!
           -Ugyan már! Ő nem olyan, teljes mértékben bízom benne. Meglátod te is megfogod kedvelni!
           -Nath remélem nem törik össze a szíved! Velem gyűlne meg a baja a csajnak!- öleltem át
           -Ami azt illeti-bújt ki ölelésemből- jártam egy Dionne nevű lánnyal...
           -Aki csúnyán elbánt veled összetörte a szíved és ezért szomorú dalokat gyártottál. Padlón voltál alig tudtál felépülni a "sebeidből". Most nem fogom hagyni!
           -Honnan tudod ezt mind rólam?
           -Nathan azóta ismerjük egymást mióta megszülettünk! Tizenöt évig minden nap együtt voltunk! Minden gesztusodat, mozdulatodat arckifejezésedet ismerem és tudom is mit jelentenek!
           -Igazad van! Te ismersz a legjobban 15 tapasztalatod van!
           -Tavaly előtt volt egy időszak amikor padlón voltam nem tudom miért. Napokig ideges, ingerült hisztis voltam. Semmi okom nem volt rá de rosszul éreztem magam
           -Ez para! Tavaly előtt szakítottunk-vigyorodott el- legjobb barátom vagy még mindig. Több ezer km-ről is megérzed ha baj van velem. Most legalább közelemben leszel és én is támogathatlak majd
           -Nath bocsi, de nekem mennem kell haza!-húztam el a számat
           -Haza kísérlek! Elvégre még mindig fél sarokra lakom tőled!
         
           */Az ajtónknál/*
          
            -Örülök hogy veled tölthettem egy napot! Nagyon hiányoztál- öleltem meg a kis husit
            -Én is örülök rég nem láttuk egymást- szorított meg
            Most meg miért közelít felém csücsörítő szájjal? Tán megakar csókolni? Hiszen neki ott van Ariana nekem meg....a sok kuncsaftom.
            -Nathy fiú ezt nem szabad! Barátnőd van! Szeretlek ahogyan csak lehet!
            -Tudom, hogy nem szabad! Ha nem látja nem bánja- kacsintott rám kis huncut módjára
            -Nath tudom hogy viccelsz- bokszoltam bele a vállába- túl jól ismerlek!
            -Áh téged nem lehet becsapni! Na mentem szia- puszilt meg majd odébb állt
            Nagyon jó volt vele ma, eszembe jutott az a temérdek emlék. Beszökdécseltem a konyhába és palacsintát kezdtem sütni vacsorára.
            -Kislányom már évek óta nem voltál ilyen boldog! Látom Nathan visszahozta a mosolyt az arcodra- méregetett engem nagyi
            -Hány palacsintát süssek?
            Ekkor hallottam az ajtó csukódását és belépett az a személy az ajtón akit sosem akartam többet látni.
            -Szia kislányom!
-------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok meghoztam az új részt. Kicsit rövidebb lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Véleményeteket nyugodtan nyilvánítsátok ki. Jó olvasást nemsokára jön a folytatás ;)

A nagy találkozás

        Milyen jó a reggeli friss levegőt szívni! Elcsórtam a csávó pénztárcáját, volt benne 5000Ł. Ez rengeteg pénz! Veszek valami csini rucikát. A hapsi nevét pontosan nem tudom asszem valami Max vagy George vagy valami ilyesmi. Ez a csávó nagyon jó az ágyban, de senkihez sem kötődöm! A hideg londoni utcákban senki sem volt, olyan korai időben mászkáltam. A Gloucesterben lakok a nagyimmal. Zenei középsuliba jártam Hegedű szakra, de az utolsó vizsgán megbuktam ezért nem is kezdtem újra az évet. Otthon zenélgetek egyedül a szobámba. Nincs munkám, nincs végzettségem....nincs SEMMIM! Lassan, de biztosan hazasétáltam a kis viskó házikónkba. Szeretem, mert nagyon sok emlék köt hozzá. Sajnos a barátnőimet eltiltották tőlem, mikor a szüleik megtudták, h anya prosti lett. Egy barátom sem maradt. Kivéve Nathan-t, de ő meg elment tanulni Londonba aminek 5 éve már. Nem hallottam róla semmit, de nagyon tehetséges zenész lenne belőle. Kinyitottam az ajtót, de nagyi sehol. Biztos kint fagyoskodik szegény a piacon, hogy legyen egy kis ennivalóra pénzünk. Lehet nem veszek új ruhát. Inkább kifizetem az adósságot mert különben elveszik a házat. Anyámról azóta nem hallottam semmit, de nem is érdekel. Leültem az asztalkánkhoz és kiírtam a csekkeket. Mire kész lettem csak úgy tornyosult az asztalon. Kiszállítottam a postaládába 3 kör alatt és nagy nehezen elküldtem őket a pénzel együtt. Még így is maradt 2000Ł.
        -Szia Anabella!- tette le a sok szatyorját
        -Várj segítek!-rohantam hozzá és vittem a konyhába a cuccot
        -Mi is lenne velem nélküled! Öreg vagyok én már mindent elintézni! Ma is a piacon csak 100 fontot kerestem. Tudod kivel találkoztam a sarkon?
        -Tán a szomszéd Peter bácsi megint nudizott?
        -Na de Bella! A barátoddal.....- ekkor becsöngettek
        -Megyek már!- siettem oda az ajtóhoz
        -Szia!-vigyorgott rám- Gőzöm nincs hogy emlékszel-e még rám, de én....
        Én csak meglepődve néztem rá elfelejtettem mindent amit mondani akartam. Ő csak mosolygott rám. Istenem mennyit változott. Már nem olyan kisfiús, már már igazi hapsi.
        -Nathan!- sikítottam el magam és könnyes szemekkel a nyakába ugrottam- Annyira hiányoztál rég láttalak! Mi újság veled?
        -Bent elmesélem!- sietett be a házba- Semmi sem változott nálatok! Jó napot nagyi!
        Nálunk a nagymamámat mindenki nagyinak hívja. Elmentünk a szobámba leültettem a fotelba.
        -Mi újság veled Nath, hogy ilyen ritkán jössz hozzám?
        -Nem vettél valamit észre velem kapcsolatban?- nézett rám értetlenül
        -Nagyon megváltoztál!
        -Szegény te le vagy maradva! Szóval ezért nem találtalak egyik közösségi oldalon sem
        -Mi az a közösségi oldal? Hallottam már róla valamit az interneten, de nálunk nincsen mert nem tudnánk még annak a számláját sem kifizetni- hajtottam le fejemet és kerestem egy pontot a földön amit bámulhatok

        -Nem baj- emelte fel tekintetemet- elmesélem neked! Tudod amikor elmentem Londonba ének/színjátszó szakra 2 évet tanultam, majd jelentkeztem egy bandába. Tudod hogy szóló karrier az álmom, de mégis jelentkeztem. Több 100 ember közül engem válogattak be a 4 fiú közé és megmondom neked őszintén rögtön megtaláltuk a közös hangot a többiekkel. Ekkor otthagytam az iskolát és elkezdtük az első lemezünket készíteni. Azóta már a 3. albumunkon dolgozunk és a világot járjuk körbe. Én is a The Wanted tiszteletbeli tagja lettem. Ritkán jövök haza, de most eszembe jutottál te és meglátogattalak!

        -Hű ez kemény! Én majdnem befejeztem a zenei középsulit, de az utolsó vizsgám nem sikerült! Abbahagytam az iskolát és itthon segítek a mamámnak. Ennyi idő után csak most jutottam az eszedbe?- néztem rá elképedve- Nekem nagyon hiányoztál te vagy az egyetlen barátom aki megmaradt, magányos vagyok így egyedül!

        -Nyugi én is sokat gondoltam rád! Nagyon sok közös emlékünk van! Nem gondoltál zenélésre?

        -Azóta is zenélek itthon! Az érzéseimet csak benne tudom kifejezni! Szoktam dalokat írni és komponálni 

        -Tényleg? Muti!- csillant fel a szeme úgy mint 6 éves korunkban

        Elővettem a kottáimat és a jegyzetfüzetemet, majd sorban mutattam neki a szövegeket. Mindegyiket elolvasta majd mindről elmondta a véleményét. Volt a szobámba egy öreg fekete pianino zongora. Lefújtam róla a port, leültem hozzá és lejátszottam a kompozícióimat.

        -Anyám- képedt el- tebenned akkora tehetség van mint Mozartban!- vigyorodott el- Nem hazudok!

        -Nem vagyok tehetséges csak csinálom a szenvedélyemet!

        -The sun goes down, The stars come out- ütötte le az akkordokat sorjában és énekelt hozzá

        -Szép!

        -Glad You Came kislemezünk! Kis party hangulatot akartunk átadni a rajongóknak!

        -Jó a zenétek meg akarom a többieket is ismerni!

        -Majd egyszer biztos lesz rá alkalmad! Viszont most gyere meghívlak egy sütire! Úgyis már régen mentünk el valahova együtt!

        -Nem támadnak meg a rajongók?

        -Nem! Itthon mindenki ismer és mindenkivel jóban vagyok! Gyere!- fogta meg a kezem és húzott ki az ajtón

        Elsétáltunk a közelben lévő cukrászdába. Senki sem bámult minket mindenki tette a maga dolgát ahogyan szokták.

        -Egy teát és egy gyümölcsös tortaszeletet kérek Mary néni!- adta le a rendelését Nath

        -Én is ugyanezt!-követtem én is

        Mary nénihez jártunk mindig fagyit és különböző finomságokat venni. Sokat segítettünk és árultunk a cukrászdában is. Gyorsan ki is hozta nekünk, de nem kellett fizetnünk.

        -Ne ne gyerekek!- lóbálta az ujját- Magatokra költsétek a pénzt! Vegyétek úgy, hogy ez a fizetés amiért éveken át segítettetek nekem!- puszilt meg minket- Jó étvágyat!

        -Itt semmi sem változott! Mindenki ugyanolyan kedves és nem a nevem miatt!- hajolt hátra Nathan

        -Ez a süti...ISTENI!- néztem rá mint aki szerelmes-A tea pedig forró, de pont jó a torokra!

        -Koccintunk?
        -Arra hogy ismét találkoztunk!- emeltem a poharam

        Ő is emelte a poharát és koccintottunk. Csöndben elfogyasztottuk a rendelésünket ami nagyon finom volt. 
        -Hova megyünk?- nézett rám vigyorogva
        -Megyünk nosztalgiázni tovább! Mennyünk oda ahova sokat jártunk!
        Karöltve kiléptünk az ajtón és szép lassú sétával elmentünk a Kadedrálishoz. Rengeteg időt töltöttünk ott együtt sokat játszottuk tanultunk.... néhány ablakot be is törtünk. 
         -Muszáj bemenni? Legutóbb mikor bent jártam éppen szidták a fejem mert letörtem az egyik szobor fejét-szörnyülködött el
         -Nyugi itt vagyok veled nem lesz baj!
         Behúztam magammal az építménybe, bent még mindig ugyanolyan szépségben pompázott mint mindig. 

5. szülinap

---------------15 évvel korábban---------------

      -Boldog szülinapot!- kiabált mindenki amikor beléptem a meglepetés partymra. 

      Az összes ovistársam itt van, mama sütött nekem fincsi csokitortát. Rengeteg gyönyörű ajándék van a másik asztalon, de valami mégis hiányzik!

      -Hol van anyu mamikám?- rángattam meg a szoknyáját

      -Dolgozik kislányom!- nézett egyenesen 

      Szeretem a mamikámat! Ő mindig igazat beszél nekem! Odamentem a többiekhez játszani. Éppen bújócskáztak! Abban nagyon jó vagyok! Rajtam volt a sor, hogy számoljak! Tízig kellet számolnom! Minden búvóhelyet tudok, hisz ez az én pályám! Mindenkit megtaláltam: Ana-t a fa mögött, Lisa-t és Alicet a bokrok közt, Alexa-t a gödörbe. Már csak egy valakit kellene megtalálni.
       -Nathan hol vagy?
      El sétáltam egészen a sarokig, de nem találtam sehol! Sötét volt már és bementem a legsötétebb utcába a környékünkön. Itt már sok lányt elraboltak, úgyhogy félek is!
      -Nath? Nath? Itt vagy?
      Egyszer csak befogták a szememet és odébb ráncigáltak. Ismerős volt a kezének a tapintása, és az illata is.
       -Boldog szülinapot!- puszilta meg az arcom
       -Hol vagyunk?- néztem az ismeretlen tájra
       -Kérlek szépen ez itt az én titkos bunkim!- vigyorgott rám- gyere be!
       A bunkija egy nagy bokorban volt. Bementem, és nagyon tágas volt. Volt bent 2 párna egy kis keksz meg tej. Csöndben szó nélkül és persze gyorsan elfogyasztottuk az ételt.
       -Szerintem vissza kéne menni mert már mama biztos keres engem!
       -Jó ötlet gyere van egy rövidebb út!-fogta meg a kezem és húzott maga után
       Azt is megtudtam, hogy csak egy rakás bokron kell átmenni, és már mamánál is vagyok! Két perc alatt oda is értünk a többiekhez. Gyorsan elengedtem a kezét.
       -Látszik nagyon messzire bújtál el Nathan- lépett oda Nath mellé miközben lökött el engem Ana
       -Nem voltam annyira messze mint ahogy gondolod!-mosolygott majd lépett oda hozzám- Bella sajnos nekem mennem kell mert már látom anyut bent tortázni!
       -Bekísérlek oké?
      Ő elindult és én csak mentem utána. Bent elköszöntünk egymástól, ő elment anyukájával együtt. Amint elment Nathan sorban jöttek a lányok és köszöntek el tőlem, már későre járt úgyhogy ideje is volt. Bementem a mamámhoz elpakoltunk.
      -Mama nincs itt a kedvenc mackóm! Elmegyünk érte! Nem tudok nélküle aludni!
      -Hát jó! Gyere kislányom!- megfogta a kezem és elindultunk 
      Nem laktunk messze úgy egy sarokkal arrébb, de este van már és egyedül nem mehetek! Gyorsan átbattyogtunk. Furcsa volt mivel égett a villany. Mikor beléptünk egy bácsi állt gatyában az asztal mellet amin nem volt semmi. Anya köntösben jött ki a konyhából. Amikor megláttak hirtelen a bácsi elkezdett öltözni anya pedig rám kiáltott
      -Te mit keresel itt?-rángatott meg
      -Áúúú csak a macimért jöttem!- kezdtem el sírni
      -Tessék itt a macid!- vágta hozzám a plüsst
      -Itt meg mi a fene folyik lányom?- jött be mama és kerekedtek el a szemei- Anabella ezentúl nálam laksz!- fogta meg a kezem és húzott ki az utcára
      -Mama nem viszünk ruhát?
      -Majd holnap amikor oviban leszel elintézem!
      Szapora léptekkel, csöndben hazaértünk. Mama betett az ágyba és kiment. Nem birok aludni! Kimegyek inni vizet. Kimentem és egyszer csak a mamát hallottam beszélni.
      -Nem lehet tovább nálad Bella! Nem ez volt az 1. ilyen eset! Sajnálom Mary néha talán átjöhetsz!
      -Ebből élünk meg anya! Bella meg nem nagyon érdekel lehet nálad!- vágta be az ajtót és ment ki...

---------------Napjainkban---------------

      -Te egy gyönyörű lány vagy!- bókolt nekem a pasi már nem tudom a nevét

      -Köszönöm!

      -Egy ilyen szépség csak megérdemel egy italt!

      -Pultos-emeltem fel a kezem- Két vodkát!

      -Tessék!-tolta elénk a piát

      Gyorsan lelöktem majd behúztam magam után a tömegbe a srácot. Körbekulcsoltam a kezem a nyaka körül, ő megfogta a csípőmet, és a zene ritmusára kezdtünk el mozogni.

      -Figyu nem megyünk fel?-láttam a pajzán vigyorgásából a szándékát

      -Mutasd az utat!

      -Csapos egy üveg pezsgőt a legjobbikból!

      Megfogta az üveget a másik kezével pedig az én kezemet és csellengve kicsit, de elindultunk fel a szobájába. Azt hiszem ez egy jó éjszaka lesz....

  A maci ami megváltoztatta az életemet.

Prológus

      Sziasztok! Anabella Turner vagyok! Huszadik életévemnél járok, apám 3 éves koromban meghalt. Anyám nem tudta ezt a dolgot elviselni, ezért luxusprosti lett. Nem tudtam róla semmit, egész nap suliban voltam, és mikor este láthattam volna nem volt otthon. Nagyim azt mondta, hogy dolgozik...végül is nem hazudott! Amikor az 5. szülinapom volt a nagyimnál voltam, és hirtelen hazamentünk. Mit láttam? Anyámat meg egy hapsit amit öltözködnek és intézik az "üzletet". "Nem az aminek látszik!" szólt rám anyám, kis időn belül már 11 éves voltam, és ugyanezt megtette velem csak más hapsival. Gyűlölöm őt! Azóta már 15 év telt el. A zenében kerestem vigaszt dalaim fájdalmasak, és nehéz velem kijönni. Most szerződtettem le egy menedzserrel. Meglátjuk még mit hoz majd a sors!

Sziasztok belekezdtem még egy saját blogba ( másik blogom Feel The Love). Fog benne szerepelni a TW, de az eleje eléggé furcsa lesz. Aztán megtalálja a közös hangot ***** (nem árulom el kivel). És teljesen megváltozik a történet. Írom az első részt...addig is jó gondolkodást a történethez ;)