Üdv titokzatos idegen!

                  *Nathan szemszöge*

          */másnap reggel/*

      A szemeimre nehezedő súly egyre könnyebb és könnyebb lett, a fény beszűrődött a szobába. Mellettem Bella csendesen alszik. Felmentem twitterre megnézni, hogy mi újság, amikor a kezdőlapom olyanokkal telt meg, hogy "Ariana Grande lebukott, amint megcsalta barátját Nathan Sykes-ot".
      -Mi van?
      Továbbhajtottam és a képek alapján Ari Jai-el volt. Nem igaz, hogy nem tudok magamnak találni egy normális lányt, aki nem csal meg az ex barátjával. Mindig ez történik velem, de már megszoktam. Nem tudom mit kellene most csinálnom...
      -Mi a baj Sid?- szólt a mellettem fekvő lány
      -Semmi gond Bella!-erőltettem egy mosolyt az arcomra- Te viszont ragyogsz! Mi újság veled?
      -Jaj Nath!-ült fel az ágyba- Tegnap este Harry elvitt egy csodálatos helyre! A legvégén pedig megkért, hogy legyek a barátnője!
      -És te mit mondtál neki?
      -Nathan- támaszkodott a térdeire-, barátom van!
      -Gratulálok!- erőltettem ismét egy mosolyt az arcomra- Ha nem zavar én elmegyek fürdeni egyet!
      A válaszát nem megvárva léptem be a fürdőszobába. A zuhany alá ruhástól álltam be és hagytam hogy a hideg vízcseppek hozzámérjenek. Nem éreztem semmit, csak az járt a fejemben, hogy engem mindig csak átvernek. Mindig tiszta szívből szerettem a lányokat, aztán folyamatosan kihasználtak, becsaptak. Bella volt az egyetlen lány eddig az életemben, aki nem okozott nekem csalódást. Most összejött azzal az emberrel, aki mindig csak keresztbe akar nekem tenni. Az egyetlen nő az életben akiben még megbízhatok az anya na és persze Jess. A vízcseppek végig folytak a testemen, csurom víz voltam. Egyszer csak bekopogtattak az ajtón.
       -Gyere be!- kiáltottam ki
       -Nath- lépett be az ajtón-, rezgett a telefonod, jött egy üzenet neked és hát…
       -Elolvastad ugye?
       -Igen- kezdte el vakarni a fejét- Ariana írta!
       -Mit írt?
       -Azt, hogy……vége van!
       -Kimennél?
       -Miért?
       -Légyszi menj ki, egyedül szeretnék lenni!
       -Rendben!- hagyta el a helységet
       Gondolhattam volna, hogy amint otthagyom ez történik, sosem tanulok a hibámból. Mindig mindenkiben megbízom. Elvettem a telefonomat és sms-t írtam neki.

           "Ennyi volt? Szerintem annyit megérdemlek, hogy utoljára beszéljünk. Valahogy érzem, hogy nem mersz a szemembe nézni. Bíztam benned, de ha neked így jó, akkor nekem is."

         Eltettem a telefonom és kimentem Bellához,  az ágyon ül, a laptopját nézte. Leültem mellé.
         -Jól vagy?- fordult felém
         -Igen, még élek csak...
         -Mi csak?
         -Szeretném, ha szeretnének
         -Hogy érted ezt? Hisz annyi rajongód van aki bármit megtenne azért, hogy boldognak lásson!
         -Tudod, hogy értem
         -Ha szeretnéd tudni....én szeretlek! Te vagy a legjobb barátom!
         Ekkor hideg szellő járta át a szobát, a kották szétrepültek, az ablak nekiütődött a falnak,az ajtó kinyílt. Bellával gyorsan összeszedtünk mindent, de az ajtóban valaki állt. Mikor felemeltem a tekintetemet az ijedség járta át testemet. Simon állt az ajtóban, ebből nem fogunk jól kijönni, itt baj lesz!
         -Te hogy kerülsz ide? Hogy is hívnak... Nathan?
         Zsír még a nevemet se tudja.
         -Igen Nathan James Sykes a nevem. Annabellát jöttem meglátogatni!
         -Bella- fordult felé-, mit beszéltünk meg? Nem hívhatod ezt ide!
         -Simon ő nem tárgy, ő egy érző ember! Tiszteld meg kérlek szépen ennyivel!
         -Te nem mondod meg nekem, hogy kivel milyen stílusban beszélek! Ezzel a kutyával másként nem lehet!
         -Nem mondhatom meg? Miért, ha szabad kérdeznem? Veled lehet így beszélni?
         -Nem, én vagyok az X-faktor kitalálója. Tisztelet jár nekem, te is általam leszel nemsokára híres, kivéve, ha nem gondoltad meg véletlenül magad!
         -Miért tiszteljek egy olyan embert, aki a legjobb barátomra azt mondja, hogy kutya? Szerintem jobb lesz, ha elmegyek innen!- lépett a szekrényéhez, majd a cuccait kezdte pakolni
         -Bella nem mehetsz el! Közel vagy már a célodhoz! Miattam ne menj el innen, majd én elmegyek!
         -Jobb, ha minél hamarabb takarodsz innen vissza a vadállatok közé!- szólt közbe Simon
         -Legalább kikísérhetem?-nézett rá bociszemeivel Simonra
         -Induljatok! Soha többet ne lássalak téged ebben a házban!
         Bella a kezemnél fogva vezetett le az emeletről, egyre lejjebb és lejjebb mentünk, mire ki nem értünk az autóhoz. Beraktam a bőröndömet.
         -Figyelj sajnálom!-kezdett bele- Nem kellett volna sajnáltatnom magam
         -Én jöttem ide, te erről nem tudhattál. Nemsokára biztosan fogunk találkozni, légy erős, hisz neked itt van Harry!
         -Remélem minél hamarabb!- ölelt át szorosan, amennyire csak tudott
         -Szia Bella!
         Beszálltam a taxiba és elindultunk, Annabella egyre távolibbnak és távolibbnak tűnt, majd kikerült a látókörömből.

                  *Bella szemszöge*

          -Miért kellet ezt?- rontott be a szobámba Harry

          -Mit?

          -Miért kellet Nathan-nek idejönnie?

          -Nem én hívtam....

          -Nem tudod elképzelni mennyire utálom őt!

          -Akkor ki is mehetsz! Nathan a legjobb barátom! Több mint 15 évig ő volt az egyedüli barátom, mellettem volt jóban rosszban. Fogalmad nincs arról, min mentem vele keresztül. Majd öt évig nem láttam és most el akartok választani tőle!

          -Akkor is utálom!

          -Mint mondtam már,  távozz a szobámból! Sőt nem kell nekünk  se többet semmilyen kapcsolatba kerülnünk egymással! 

          -Ezt most komoly?

          -A legkomolyabban mondom!

          -Jó! Ölelgesd csak a kis Nathan-cskédet! Engem nem érdekel!

          Majd fog még érdekelni drágám! Távozott a szobámból, én pedig lementem a többiekhez. A szokásosat csinálták, Niall zabált, Louis vasalt, Liam és Zayn pedig TV-t néztek.

          -Srácok! Tudtok egy jó helyet, ahova ma elmehetnénk?

          -Hát az O.K nagyon jó!- csillant meg Zayn szeme- Menjünk oda srácok, ránk fér a bulizás!

          -Akkor felmegyek és felveszek valami szépet!- viharzottam ki a szobából

          Kettesével szedtem lépteimet, a szobában kinyitottam a szekrényt és rögtön megakadt a szemem egy gyönyörű összeállításon. Egy fekete csőnadrág, egy hosszú  színes rövid ujjú blúzon és egy kék converses patikán akadt meg a szemem. Letusoltam, és felvettem a ruhát. Úgy fél órával később már az utcán sétáltunk a srácokkal a csilivili diszkóklubb felé. A bejutás egyszerű volt, a kabátokat leadtuk és kezdődhetett a party! Leültünk egy asztalhoz, a srácok vedelni kezdtek, én  pedig kényelmetlenül éreztem magam. Mindenki itt volt, kivéve Harry.
           -Szia, jössz velem táncolni?- lépett elém magas, barna hajú, zöld szemű srác
           -Miért is ne?- tettem fel egy költői kérdést
           Megfogta a kezemet és behúzott magával a tömegbe. Épp egy jó pörgős szám ment és pont a terem közepén kötöttünk ki. A nyakába tettem a kezeimet, ő pedig a csípőmre. A zene ritmusára kezdtünk el mozogni. Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, míg ajkaival le nem támadta az enyéimet.
           -Nem megyünk el egy csendesebb helyre?- kiabálta a fülembe
           -Ne már táncoljunk még!
           Ő nem figyelt rám, elindult a szobák felé. Én próbáltam ellenállni, de ő egyre csak a szobák felé rángatott engem. Hirtelen valaki elkapta a másik kezemet is.
           -Hagyd őt békén!- parancsolt rá egy határozott hang
           -Figyelj én láttam meg előbb, az enyém!
           -Bocs, de én régebb óta ismerem mint te! Kopj le kiscsibe!
           A csávó lekopott, de még mindig nem jöttem rá ki volt az aki engem megmentett. A következő pillanatban már a derekamon volt a keze, magához rántott és ajkaival letámadta az enyéimet. Olyan ismerősnek éreztem őt, de valahogy fogalmam sem volt róla, ki is volt valójában.