...a két ölelő kar szorított engem. Lélegzete hallatszott, és nagyon ismerős volt számomra. Nem igaz, az nem lehet! Mégis az illata, az érintése....
-Hogy kerültél ide?- néztem rá értetlenül
-Felültem a repülőre és "átjöttem"!- vigyorgott rám- Niall segített bejutni!
-Az egy dolog, de most menjünk fel hozzám!
Megfogtam a kezét és felslisszoltunk a szobámba. Még mindig nem tudom felfogni azt, hogy ő itt van mellettem. Belépve a szobámba 2 nagy bőrönd fogadott.
-Hát ez meg?- fordultam meglepetten felé
-Jössz velem!-vigyorodott el
-Mégis hogy, nekem jövő héten koncertem lesz!
-Tudod, amit Niall talált ki.
-Mégsem tehetem ez velük! Hadjak itt mindent?
-Na légyszi- nézett rám cuki szemeivel
-Neked nem tudok nemet mondani- öleltem meg jó szorosan
-Szuper! Este indulunk hozzánk!
-Jó, akkor te maradj itt, én lemegyek és szólok a többieknek
Nagy vidáman lementem a többiekhez a nappaliba.Larry éppen tv-t nézett, Liam és Niall takarítottak, Zayn pedig főzött (?).
-Srácok akkor este megyünk Niall-el oké?
-Hova és minek?- vonta fel szemöldökét Liam
-Rokonaimhoz megyünk, be szeretném mutatni nekik, mint az új énekesnőnket!
-Nem mehettek!- jelentette ki Louis
-Miért a koncertre visszaérnénk!
-Nem mehettek és pont!
-Kedves vagy mondhatom! Mikor mehetünk?- förmedtem rá
-Egy hónap múlva
-Lécci két c-vel hadd menjünk!
-Miért olyan fontos neked, h megismerkedj néhány vén fószerral?-nézett rám Hazza
-Hé!- förmedt rá Niall
-Nagyon nem izgat miért...nem mehetsz!
-IGENIS FŐNÖK- ordítottam rá majd felsiettem a szobámba
Felérve bementem a szobámba és becsaptam az ajtót, ahogy csak lehetett, majd bezártam. Az eddig nyugodtan ülő Nath hirtelen felkapta fejét és bámult rám.
-A rohadt életbe!- ültem le mellé, mint egy duzzogó kislány
-Nem mehetünk?
-Nem
-Hát, de miért?
-Mert az a köcsög azt mondta!
-Melyik köcsög?
-Louis!
-Meddig kell maradnod?
-Egy hónapig sehova sem mehetek nélkülük!- dőltem hátra az ágyra
-Kár- húzta el száját- mit csináljunk?
-Szökjünk el!- ajánlottam fel ötletemet
-Az nem vezetne jóra!
-Igazad lehet, de akkor mihez kezdjünk?
-Mi lenne ha?
-Ha?
-Itt maradnék veled? Mi most szabin vagyunk- mosolyodott el
-Nem lenne az veszélyes? Hogy laksz majd itt egy ideig?
-Nem lesz unalmas, mert te is itt vagy!
-Hát jó akkor maradj! Mit csináljunk?
-Álmos vagyok én aludnék ha nem baj!- vigyorodott el, majd becsukta szemeit
Halkan rázártam az ajtót, nehogy valaki rátaláljon. Elakartam valahova menni, nincs kedvem tovább a lakótársaimmal élni. Nem tudom miért, de megálltam Harry szobája előtt, mereven bámultam az ajtóra. Csak néztem a kopott, barna tárgyat.
-Szia- nézett rám meglepetten
-Szia- húztam egy féloldalas mosolyt a számra-, épp lefelé tartottam, mikor elcsábított az ajtód- nevettem el magamat
-Tudtam, hogy sexy az ajtóm, de hogy ennyire? Megyek én is veled le jó?
-Gyere
Lementünk a nappaliba, nem volt a helységben senki. Mindenki elment....üres a ház. Csak Harry és én vagyunk itthon, na meg persze fent az alvó Sid. Harry leült a zongorához és zongorázni kezdett. Elég nagy volt a zongoraszék, így én is leültem mellé. Zongorázott én pedig csak néztem, mikor egyszer egy rossz akkordot ütött le. Reflexből odanyúltam és kijavítottam a rontást, kezeink összeértek és így zongorázott tovább.
-Igazán segítőkész vagy, de megoldom egyedül is!
-Bocsi reflexből volt, nem tehetek róla
-Nem baj! Gyere mutatok neked valamit!- pattant fel a helyéről és húzott maga után ki a házból
-Hova megyünk?
-Titok- kacsintott rám
Az utcák egymás után csak jöttek és jöttek. Nem tudtam hol vagyunk, de Harry csak ment előre szó nélkül. Egyszer csak egy sikátorba értünk, ami tele volt patkányokkal és csövesekkel.
-Harry! Hova hoztál?
-Maradj csöndben- tette a mutatóujját a számra-Nem lenne szabad itt lennünk, kövess- suttogott nekem tovább
Bementünk egy hatalmas épületbe, és folyamatosan felfelé tartottunk, ez egy hatalmas épület, mert még mindig csak felfelé haladtunk. Mikor már azt hittem ennek az épületnek nincs vége felértünk a legtetejére. Eszméletlen látvány fogadott minket. A hatalmas tetőtéren egy kert volt. Hatalmas almafa állt a helység közepén, körülötte mindenhol virágok voltak. Már alkonyodott és kigyúltak a fények. Álomszép volt, Harry csak nézett engem. Nem ismerem olyan régóta, de valamiért annyira megkedveltem őt. Annyira aranyos ez a srác, vajon mit érezhet irántam? Harry közben eltűnt a látókörömből, teljesen elsötétedett a világ körülöttem. New York felébredt, fiatalok a szórakozóhelyekre tartanak. A város fényei káprázatosak, több híresség is megfordult ott akkor éjjel. Harry visszatért egy hatalmas csokor virággal.
-Ezt neked hoztam!
-Mivel érdemeltem én ezt ki?
-Azzal, hogy létezel és itt vagy velem!
Zavartan eszméltem rá, hogy átnyújtotta nekem a virágcsokrot, és ajkaival közelít felém. Egyre közelebb és közelebb ért, majd pedig megcsókolt. Ajkai édesek voltak, gyengéden tapadtak az enyéimhez. Forróság járta át testemet, elfelejtettem levegőt venni. Majdnem megfulladtam, de akkor ezt nem bántam. Ajkaink elváltak. Fél percig mosolygott rám. Végül odamentünk az erkély szélére és New York utcáit kémleltük. Felémfordult.
-Leszel a barátnőm?
