Valami új érzés járt át...

       -Hát én..ö...-vakarta a fejét- te hívtál ide!
       -Én ugyan nem hívtam ide senkit le lehet lépni!
       -Nem emlékszel a közös éjszakánkra?-kacsintgatott
       -Harry mi a francról beszélsz? Semmi sem történt köztünk, szóval takarodj ki a szobámból!
       -De nekem nagyon bejössz!-rántott magához- Amint beléptél, rögtön észrevettem a gyönyörű alakodat. Ahogyan mosolyogsz, ahogy beszélsz... egyszerűen az egész testemet járja át...szó szerint-pillantott lefelé- szeretném ha adnál egy esélyt!- vigyorodott el és közeledni kezdett
       Ez megőrült? Egy napja se ismerem ez meg itt "szerelmet" vall. Hülye azért mégsem vagyok!
       -Na huzassá kifele!-löktem távolabb magamtól- Nem is ismerlek, azt sem tudom ki vagy! Ha most nem haragszol dolgoznék csá!
       Ellenkezés nélkül ki is ment a helységből. Mit is kellene most csinálnom? Tényleg  a cuccomak jönnie kellene. Gyorsan felkaptam egy melegítőt és egy fekete csőnacit, majd felfogtam lófarokba a hajamat és vártam a vadi új zongorámat és a felszereléseimet. Nem volt sok idő mire kopogtattak az ajtón és hozták a gyönyörűségemet. Egy hatalmas (amekkora kell) fehér zongora állt a sarokban egy gyönyörű fekete székkel tűzdelve. Az én régi kopott zongorámhoz képest ez egy álom! Hoztak nekem még egy HD kamerát, hogy felvegyem a munkáimat és elvigyem az anyagot Simon-nak. Hoztak nekem egy laptopot is és egy mikrofont, na meg persze egy hangládát és egy keverőpultot. Tökéletes számomra, a munkásokat lekísértem és kifizettük őket, majd pedig elmentem reggelizni a többiekkel. A srácok az asztal körül ültek, én pedig elcaplattam a frigóhoz egy kis éleleméért. A választásom a tejre, margarin és szalámira esett. Gyorsan megcsináltam az ételemet és leültem a pulthoz enni.
       -Miért nem ülsz ide hozzánk?- csodálkozott Liam- mindenkinek van hely
       -Nem tudom...miért is ne üljek oda- fogtam a tányérom és leültem Liam és Louis közé- ma kezdem is a munkát, hisz nemsokára fellépés!
       -Van még kb. másfél heted ráérsz még!- kapott be egy falatot Niall- Gyere el velem várost nézni!
       -Csak akkor, ha kitakarítod a kaját a szobádból. Nem bántásból mondom, de megfulladok!- vigyorogtam rá kislányos mosollyal
       -Semmi baj! Ki akarom takarítani, csak hát na sose jut időm rá, a takarítónő pedig nem mer bemenni hozzám
       -Mondjuk azon nem is csodálkozom!- vágott közbe Harry
       -Haha vicces vagy! Kitakarítom a szobám és akkor megyünk?
       -Igen, de le is ellenőrzöm, ha nincs minden a legnagyobb rendben akkor kénytelen vagy megvárni, hogy befejezzem a munkát!
       Felálltam az asztaltól és elmostam magam után az edényeket. Ez után fel mentem a szobámba. Hol is kezdjem a munkát? Jó lenne elővenni a laptopot és kinyitni a kottaprogramot. Rátettem a zongorára és a szöveget zenésítését kezdtem el. Pár akkord lett a bevezetés, gyorsan meglett a versszak dallama is. Lassan összeállt az egész dal. Két óra kellett ehhez a "munkához", ami nekem inkább szórakozás volt. Most már csak ki kell gyakorolni a nótát, hogy este megmutassam Nathan-nek.

   */Két órával később\*

       -Bella!-ordibáltak nekem a földszintről- Gyere már le!

       -Minek?

       -Csoda történt! Niall kitakarított!- lépett be az ajtón Harold

       -Siessünk!- pattantam fel a zongoraszékről- Kell egy kis pihenés 2 óra gyakorlás után

       -Gyere-gyere!- húzott lefelé a lépcsőn- Itt is vagyunk állt meg hirtelen- Tessék befáradni!

       -Üdvözlök mindenkit Niall birodalmában! Először láthatjátok rendben ezt a szobát, de most itt az alkalom!

       -Szép rendet tettél!- veregettem meg a vállát- Elmegyek veled várost nézni!

       -Jaj de jó! Nem mehetnénk inkább holnap? Rettenetesen kifáradtam, éhes vagyok!-fogta meg korgó hasát

       -Felőlem bármikor mehetünk! Gondoltam, hogy nem megyünk ma, ezért miért nem csinálunk valamit közösen?

       -Én azt mondom rendezzünk wiskey ivó versenyt!-támadt elő a remek ötletével Zayn

       -Én ma még gyakorolnék, na meg korán van! Én valami társasjátékra gondoltam!
       -Nemár! Üvegezzünk!- vett elő egy üveget Louis
       -Csókra megy! Aki pörget annak kell megcsókolnia azt akire rámutat az üveg!- folytatta Liam
       -Én nem vagyok buzi a fiúk megölelik egymást, az is még langyi dolog, de jobb mint a csók!- vágott közbe Zayn
       -Vágjunk bele!- dobta le magát mellém Niall egy nagy tál Chips-el
       -Louis te pörgetsz elsőnek!- mondta Harry
       Lous Zayn-t pörgette, gyorsan meg is történ az ölelés, Zayn Niall-t pörgette, Niall  Liam-et pörgette, Liam ismét Louist pörgette. Mindenki megölelte a másikat és nem kicsit se volt langyi....légyszi ne pörgessetek engem. Louis végül Hazza-t pörgette, ők is megölelték egymást. Harry is pörgetett végül. Az üveg sokáig pörgött és lassan lassult a tempója és végül megállt. Mondanom sem kell kinél állt meg az az üveg. Miért is kellett nekem ezt az ötletet felhozni, hogy valamit csináljunk... Mindegy megtörtént....mind a ketten felálltunk és Harry közeledni kezdett felém, én pedig szép lassan hátrafelé lépkedtem. A többiek csak vigyorogva néztek minket. Közben már annyit lépkedtem, hogy fél méterre volt tőlem a fal és nem mertem már tovább hátrálni. Egyre közelebb és közelebb jött már hozzám.
       -Most megvagy!- nyomott neki a falnak

       Vadul letámadta ajkaimat és teljesen hozzám simult, kezeit a derekamra helyezte, nyelveink násztáncot jártak. Egyszerre öntött el a melegség és hidegrázás is. Ennyire vad smárolásban még nem volt részem. Meglepettségemből kifolyólag ledermedve álltam a falnál, nem csináltam semmit. Mikor ajkaink elváltak Harold a homlokát nekitámasztotta az enyémnek és csak vigyorgott mint a tejbe tök. Még mindig sokkban álltam és csak a szemeit fürkésztem. Vajon mit tegyek most? A többiek is vigyorogtak mint a szentek, egyszer csak egy erős húzást éreztem kifelé a szobából. Harry kihúzott a szobából és elindultunk fölfelé a házban. Némán haladtunk fel a szobám felé, belépve Harry becsapta maga mögött az ajtót, és nekitolva a szekrénynek megint csókolni kezdett. A  kezei vándoroltak föl s alá a testemen.
       -Mi a francot csinálsz?- löktem el magamtól
       -Kívánlak Bella kellesz nekem!- támasztotta meg a kezeit a fejem mellett
       -Harry nem is ismersz engem! Legalább ha megismernél! Kérlek menny ki!
       -Túl fontos vagy nekem!
       -Honnan veszed ezt a baromságot? Tegnap találkoztunk először!
       -Nem emlékszel a gyerekkorunkra? Mindig ott voltál nálunk, mindig sokat játszottunk! Csak mi ketten!
       -Ezt elnézted barátom! Akivel én a gyerekkoromat töltöttem az nem te voltál hanem....
       Felcsörrent a Skype, Nathan hívott. Harry szerencsére nem látta így kilökdöstem az ajtón és bezártam. Odaszaladtam a géphez és felvettem.
       -Szia Sid!
       -Szia Bella mizu?
       -Rengeteg dolog történt velem ezen a napon.... többek közt megírtam a dalomat amit mindjárt megmutatok a többit majd utána!
       -Éppen kíváncsi vagyok mit dolgoztál!- mosolyodott el a kamera másik felén
       Átvittem a gépet és rátettem a zongorára. Leültem a hangszeremhez és leütöttem az első akkordokat. Sorba jöttek a hangok és a szöveg is. Minden klappolt, mivel d.e elég rosszul ment. Az utolsó akkordok lejátszásával valami új érzés járt át. Elégedettség, büszkeség? Nem. Nem tudom, de mikor lejátszottam a végső akkordot úgy éreztem minden meg fog változni. Otthon segíthetek nagyinak a zenélés iránti vágyam beteljesülődni látszik. Nathan-el némaságban ültünk a két gép végén. Elégedett mosoly látszik rajta örülök, hogy neki mutathattam meg legelsőnek a dalt.
       -Na?- zavartam meg a csöndet- Milyen lett?
       -Nekem adod az első kislemezt a kezembe!- vigyorodott el- Eszméletlen. Kár, hogy nem lehetsz itt mellettem, iszonyatosan hiányzol!
       -Te is nekem! Nath mondani akarok valamit, de csak neked!
       -Mond Bell!
       -Ma üvegeztünk a fiúkkal, pontosabban egy fél órája, és Harry lesmárolt. Nem tudtam mit tenni, de aztán felráncigált ide a szobámba és folytatni akarta. Ellöktem magamtól, de azt állítja, hogy nagyon ismer és halálosan szerelmes belém. Szerencsére hívtál Nathy és kiküldhettem a szobából!
       -Hát...öm...Harry az a fajta...tudod ő a futókapcsolatok híve! Nagyon vigyázz vele! Nem vagyok ott, hogy megvédjelek, de nyugodtan rúgd tökön!
       -Lehet, érzek valamit iránta.... az a csók...fura volt. Élveztem, egyszerre rázott ki a hideg és járt át a melegség
       -Vigyázz vele nagyon! Mikor számíthatok a találkozásunkra?
       -Fogalmam sincs Sid! Jövő héten koncertem lesz aztán még több talán. Ígérem szólok neked amikor L.A-ben leszek!
       -Jól van várni foglak és végre megismerheted Ariana-t és többieket!
       -Sziasztok!- Lépett be az ajtómon Niall
       -Te mit keresel itt?-csuktam le a laptopomat- Mégis hogy jöttél be?
       -Van pótkulcs az ajtódhoz!- lóbálta előttem a kulcsot- Kivel beszélgetsz?
       -Senkivel!- keltem fel a fotelből és próbáltam kitessékelni
       -Oké-fordult ki az ajtón
       Beakartam csukni az ajtót, mikor hiretelen sarkon fordult és berontott a szobámba. Beugrott a fotelba és felnyitotta a laptopot. Hát...öm elakadt a lélegzete, csak bámulta a laptopot. Becsuktam az ajtót és bezártam.
       -Niall- szóltam hozzá- sajnálom!
       -Ugyan mit? Megértem ha beszélsz vele! Nem csak neked tiltották meg a kommunikációt velük! Tökre bírom a srácokat. Nath-el jóban is voltunk!- mosolygott rám
       -Szia Niall- integetett a túloldalról Nath- rég láttuk egymást!
       -Azt meghiszem!
       -Akkor nem haragszol?- néztem kérdően Niall-t
       -Dehogy is! Nem is fogom elmondani senkinek!
       -Köszi szöszi!- öleltem meg hátulról- Esteleg...- kezdtem el a mondatomat vigyorogva
       -Mondja Bella
       -Nem tudnál valahogy eljuttatni hozzá? Hiányzik már nagyon!
       -Miért is ne? L.A-ben lakik a nénikém, jó ürügy lenne!
       -És mit mondasz a többieknek miért viszed magaddal Annabellát is?- szólt közbe a cset partnerünk
       -Majd azt mondom, hogy elviszem bemutatni neki mint a barátnőmet, mert már örülne a család, ha lenne párom!
       -Végül is ezt kibírom!
       -Jól van!- szólt Nath- Mikor jöttök?
       -Csak egy hónap múlva tudunk "átmenni", mert tele vagyunk koncertekkel és Bella is fellép ha jól vagyok értesülve! Aztán bármikor mehetünk!
       -Kár! Nem baj egy hónap múlva itt leszel nálam Bell- vigyorodott el-, de most mennem kell, mert próbánk van a srácokkal majd beszélünk! Sziasztok!
       -Szia- köszöntünk el egyszerre tőle
       -Na és mi volt Harry-vel?- kíváncsiskodott Niall
       -Túl gyors lenne ez nekem, megszeretném ismerni
       -Jól teszed- helyeselt a szöszi
       -Akkor én nem is zavarlak téged tovább- távozott a szobából

         

       */Négy órával később/*

       Az elmúlt pár órában folyamatosan gyakoroltam és javítgattam a dalt. Eléggé jól megy most már, úgy érzem most már megmutathatom a többieknek is. Lefutottam a konyhába, ahol már megint mindenki zabált... más dolguk az evésen kívül nincsen? Mégis jól tartják magukat, na de mindegy nem ezért jöttem le 2 emeletet.

       -Srácok- pattantam be a konyha közepére- kész a dal, megmutatnám!

       -Gyertek a nappaliban, ott is van egy zongora!- invitált be minket Louis az emlegetett helységbe

       -Nem kell neked a kotta és a szöveg?- nézett rám értetlenül Zayn mikor leültem a zongora elé

       -Miért kellene? Tudom fejből az egészet! Én írtam ez a legkevesebb!

       Visszaszólt volna valamit, de visszafojtottam benne a szót. Játszani kezdtem a hatalmas fehér zongorán, énekeltem és egyre jobban és jobban éreztem magam a dal közben. A végére érve letettem a kalviatúráról a kezeimet és csak néztem a billentyűzetet. A fiúk nem szóltak semmit csak néztek csöndben engem.

       -Na milyen?- törtem meg a csöndet

       -Te nagyobb sztár leszel, mint mi!- mondta zombisan Liam

       -Ugyan már!- csaptam egyet a kezemmel- Én csak egy lány vagyok aki szeret zenélni!

       Ez így ment 10 percig.... a fiúk azt állították, hogy milyen jó vagyok, de én nem hiszem el. Szerintem a dal közepe felé nem volt olyan amilyenre akartam, így fogtam magam és visszamentem volna a szobámba dolgozni. Amikor az 1. emeleten jártam már, egy kar megragadta az enyémet és berántott egy szobába, és jó szorosan megölelt....

Szóval nálatok ez így megy....

     
       -Mégis miért?- pattantam ki a székből
       -Nem ápolhatsz a konkurenciával kapcsolatot. Rosszat tenne a mi és a te hírnevedre!
       -Louis nem tehetitek ezt velem! Simon légyszi!
       -Bella nem lehet! Nem értettél meg minket? Bármit kérhetsz amire szükséged lehet, de ezt nem!
       Remek! Van egy menedzserem és egy banda akinek a koncertjén felléphetek. Egy baj van, nem engednek a legjobb barátom közelébe. Zsír!
       -Hol lakom?
       -A tetőtérben van a szobád, ez a ház a NY-i "főhadiszállás". Tied az egész tetőteri szoba! Nyugodtan írhatsz is meg zenélhetsz is nem hallatszik le annyira, hogy zavarjon!
       -Köszönöm Simon! Rögtön szeretnék kérni valamit!
       -És pedig?
       -Kérnék egy Yamaha zongorát és elektronikus eszközöket amikkel dalt írhatok!
       -Reggelre itt is lesznek, de akkor használd majd őket!
       -Nyugi fogom! Viszont most felmegyek, mert borzasztóan fáradt vagyok! Segít valaki a csomagjaimmal?
       -Én- pattant fel Hazza és már ment ki is az ajtón a csomagjaimmal
       Felvettem a hegedűmet és követtem a göndört. Csöndben haladtunk a folyosón, ami tele volt csoportképekkel, aranylemezekkel és néhány ajándékkal is találkoztam útközben. Felértünk az 1. emeletre. Világos volt, de amikor egyes szobák előtt elmentem olyan bűz csapta meg az orromat, hogy majdnem elhánytam magam.
       -Ki szobája van itt?
       -Niall-é és az enyém! Niall sokat eszik, nem lepődnék meg ha tele lenne pizzás dobozokkal a szobája. Az enyém meg hát- vigyorodott el- ha érted mire gondolok-próbált perverz lenni
       -Szaros gatyákkal?
       -Hehehe vicces vagy mondhatom!
       -Vigyázz  a....
       Ekkor nekiment egy gerendának ami az útban volt, én nem vagyok olyan magas szerencsére mint ő és hát megjárta. Fejét fogva, de végül is felért ő is a csomaggal. A tetőtér nagyon nagy, magas és világos volt, de élettelen és sivár pont mint én. A falak fehérek, a padló sötétbarna volt. Volt egy nagy francia ágy az ajtóval szembe lévő falnál, mellette jobbról, balról 2 éjjeliszekrény. Egy óriási fehér szekrény volt az ajtó mellett. Volt egy csusztható ajtó a szoba közepén, ami éppen most ki volt nyitva. Kicsivel nagyobb volt az a helység, mint a szobám. Volt 2 tetőablak egymás mellett. Már el is képzeltem hogy fog kinézni az én kis stúdióm. Holnap már a a felszerelésem is itt lesz, és végre kezdhetem a munkámat. Kellene pár kiegészítő, hogy vidámabb legyen a "lakosztályom". Van egy fürdőszobám is ami el van dugva a szekrényem mellett. A megszokott dolgok voltak bent, már csak be kell laknom ezt a helyet. Harry közben leült az ágyamra és engem vizslatott.
       -Kicsit otthonosabbá kellene tenni ezt a szobát. Nagyon sivár! Igaz pont olyan a hangulata ennek a szobának mint nekem...
       -Ha akarod segíthetek neked "cukibbá" tenni a szobád! Mit tehetnék, hogy felvidítsalak?
       -Harry te nem vagy meleg?- tettem fel a kellemetlen kérdést
       -Hülye vagy? Dehogy! Mit tegyek, hogy felvidítsalak téged?
       -Mondjuk elmesélhetnéd miért vagytok rosszban a The Wanted-al?
       -Ne tőlem kérdezd! Nekem nincs bajom velük, de a többség dönt nálunk általában! A többieket kérdezd!
       -Szóval nálatok ez így megy, ha egyik nem lehet jóban a srácokkal akkor senki sem aki ide tartozik?
       -Nagyjából ja.... viszont most én megyek, mert neked pihenned kell!
       -Köszi!-mosolyodtam el- Légyszi mond a többieknek hogy ne zavarjanak!
       Harry bólintott egyet majd kiment a szobából. Bezártam az ajtót majd elkezdtem rendezkedni a szobában. Mégis miért nem tarthatom  kapcsolatot Nath-el? Mi történt a 2 banda közt? Nehéz lesz nekem nélküle. Nem beszélgethetünk órákat élőben. Nem ismerhetem meg Ariana-t és a többieket. Nem fogja megmutatni a gyönyörű fehér zongoráját. Mi lesz így velünk? Ő ismer a legjobban és most itt vagyok egyedül, sok ismeretlen ember között legjobban Harry-vel jövök ki.
       Kivettem a hegedűmet a tokjából és máris elkezdtem a munkát. Szomorú dalt kezdtem komponálni, pont amilyen a hangulatom. Sorban írtam a hangokat a kottára, sorok kezdtek vetülni a lapokra, de egyszer csak megcsörrent a telefonom. Letettem a hegedűt az állványra és felkaptam a telefonomat. Nathan volt az, most mit csináljak felvegyem vagy ne? Felveszem, végül is egyedül vagyok nem hall senki. Azért mégis elmegyek a fürdőbe.
       -Szia Nath
       -Szia hogy telt a napod?
       -Itt vagyok NY-ban, még semmit sem láttam belőle, de nagyon érdekel. Megismerkedtem az 1D-vel és egész nap eligazításon és dalkeresésben telt. Jövő Pénteken Texas-ban lesz az első fellépésem, már nagyon izgulok!
       -Tartalmas napod volt! Mikor jössz hozzánk?
       Basszus Nath miért kellett ezt a kérdést feltenned? Így is bánt a dolog, de most hogy rákérdezel...
       -Attól tartok soha!
       -Mi az, hogy soha?
       -Úgy volt, hogy mondtam, hogy nálatok lennék amíg feldolgozom a dalomat, erre Louis megtiltotta nekem, hogy átmenjek hozzátok. Adtak egy nagy és üres szobát a tetőtérben! Szar érzés
       -Hogy az a....- emelte fel a hangját- ugye nem azt képzeled, hogy nem fogunk találkozni! Elintézem én nem kell aggódnod!
       -Csak ne legyen baj belőle! Holnap megérkezik a zongorám és minden ami szükséges a zenélésre! Holnap skypeolhatunk ha te is akarod!
       -Majd megmutatod nekem a dalt! Végül is nem hiszem, hogy baj lesz belőle, mert Ariana is az ő oldalukon volt, de most már más a helyzet!
       -Ígérd meg, hogy holnap videóchatelünk! Már nagyon hiányzol nekem!
       -Ha holnap nem beszélünk tökön rúghatsz!
       -Okéé-vigyorodtam el- most megyek mert már nagyon álmos vagyok! Holnap korán kelek és amint itt lesz a drága Yamaha munkához kezdek. Este már te fogod hallgatni a munkámat jó?
       -Jó éjt! Nicely éjszakát kívánok neked!
       -Neked is Sid!
       Letettük a kagylót és én gyorsan elmentem a pizsamámért. Nem volt nagy szám, egy piros pizsama volt amin egy hangjegy csillogott. Viszont ha tehetném akkor állandóan benne lennék, olyan kényelmes. Gyorsan megfürödtem kivettem a kispárnámat a kofferomból és bebújtam az ágyamba. Nem volt valami kényelmes, de jobb mint a föld! Nagy nehezen lehunytam a szemeimet. Eléggé hűvös van, holnap be kellene szereznem egy vastagabb takarót....

           */Másnap reggel/* 

       Jaj de jót aludtam. Világos volt, de valami furát vettem észre. Valaki szuszog mellettem, oldalra néztem. Ez meg hogy került ide? Itt szuszog és csorog a nyála....fúj. Gyorsan kikecmeregtem az ágyból és öntöttem egy pohár vizet.

       -Te meg mi a francot keresel az ágyamban?

Soha a büdös életben nem találkozhatsz vele többet!

          *\2 héttel később/*

      Nathan egy hete ment vissza Amerikába. Mielőtt elment minden napot együtt töltöttünk és visszajöttek az érzések. Nagyon szeretem őt, ő áll hozzám a legközelebb az életemben. Anya is megjelent előttem a konyhában. Természetesen rögtön kizavartam, nem bocsájtok meg neki. Nem tudja milyen érzés nekem hogy az anyám akit mindennél jobban csodáltam, erre ilyet tesz. Tizenöt év alatt sem tudtam túltenni ezen magam. A szívemet facsarta akkoriban. Perpillanat a repülőtér felé metrózom Simon New York-ban fog várni engem. Aláírtuk a szerződést a múlt héten, és mivel sokáig nem jövök haza így elköszöntem az otthonomtól. Nagyinak pénzt fogok küldeni hetente hogy ne legyen hiánya semmiben. Jut eszembe sosem repültem így hát elővettem a telefonomat és dobtam Nath-nek egy sms-t.

 "SOS! Indulok hozzátok, de még nem ültem sose repülőn, félek! Mi a francot csináljak?"

        Küldtem a kedves üzenetemet és már a váróteremben ültem mikor jött a válasz.

 "Hajnali 5 van -.-. Kösz hogy felkeltettél! Én is totál be voltam parázva az első repüléstől. Ha már így felkeltettél akkor majd amikor felszálláshoz készültök hívj fel. ( Ha elalszom akkor bocs!) "

        Remek...Nath talán ébren lesz, más úgysem foglalkozna a problémámmal. A bemondó bemondta, hogy beszállhatunk a repülőbe. Gyorsan felbátorkodtam elfoglaltam a helyemet. Gyorsan felhívom az új telefonomon amit tőle kaptam. Vissza fogom neki fizetni az árát. Két- három csöngés után felvette.
        -Hajnali 5 van- morgott a telefonba-még is miért kell ottani idő szerint délben induljon a géped?
        -Azért hogy te kipihenten várj engem a reptéren!
        -Akkor is- hisztizett nekem tovább- aludni akaroook!
        -Kis hölgy!- szólt hozzám a mögöttem ülő néni- Nem tudnának halkabban beszélgetni? Az unokám alszik!
        -Nathan James Sykes!- emeltem meg egy csöppnyit a hangom- Hagyd már abba a hisztit most csesztek le miattad!
        -Nem baj! Téged lecsesztek, de én nem tudtam aludni mert te nem tudsz repülni!
        -Nem azt mondtad hogy, ha gondom van akkor bármikor hívhatlak?
        -Jól van bocs! Tudod hogy szeretlek, ismersz is. Alig aludtam pár órácskát
        -Hosszú volt az éjszaka?- jelent meg egy perverz vigyor az arcomon
        -Szó sincs róla! Koncertünk volt aminek az afterparty-ja sokáig elhúzódott
        -Aha hát persze!
        -Komolyan!
        -Ariana hogy van?
        -Jól van, éppen New York-ban van Scooter-el.
        -Alig várom hogy lássalak téged, és hogy a többieket is megismerhessem
        -Jó, felszálltatok?
        -Nem tudom várj egy kicsit!- kinéztem az ablakon ami mellett ültem- Igen
        -Jó akkor én asszem vissza alszom! Nemsokára találkozunk! Szia
        -Aludj jól Sid
        Nath mindenre tudja az "orvosságot" észre sem vettem, hogy felszálltunk. Kíváncsi vagyok a többiekre is. Szerintem ők is jó fejek lesznek. Előttem most itt van 8 óra út, lehet gondolkodni mi lesz az 1. kislemezem. Húh itt sok választási lehetőség van....

               *\8 órával később/*

        New York City milyen hatalmas és varázslatos vagy! Sárga taxik mindenütt, hatalmas felhőkarcolók, én pedig itt dekkolok a reptér előtt. Hol lehet Simon? Biztos abban a fekete furgonba kellene beszállnom....Sok fekete öltönyös és magas ember ült bent. Köztük Simon, azt hiszem jó helyen járok!

        -Ne félj Anabella! Nem bántanak csak vigyáznak ránk! Simon Cowell vagyok, várom a közös munkát!

        - Anabella Turner vagyok üdvözletem!
        -Egy nyugodtabb helyen kell megbeszélnünk a dolgokat, valamint be kell mutatnom neked valakiket!
        -Maga mondja meg hova menjünk!
        -Tegezz kérlek könnyebb lesz úgy mindenkinek!
        -Oké! Szóval néztem az irományomat, de nem tudom melyik számot dolgozzam fel
        -Azt hiszem ezt majd a nyugodtabb helyen beszéljük meg rendben?
        Az ablakon éppen hogy kiláttam, annyira magas volt az autó oldala. New York felhőkarcolóitól szinte nem is láttam az eget. Nagy merengésemben hirtelen megálltunk egy sikátorban gyorsan kiszálltunk és bementünk egy épületbe. Bent nagyon barátságosnak tűnt minden, bementünk egy szobába és ott 5 srác várt rám akiket még soha életemben nem láttam. A göndör hajú srác tűnik a legszimpatikusabbnak, van egy szöszi, egy olyan fekete hajú srác meg 2 barna hajú srác. Első látásra semmi különös. Viszont engem nagyon megbámultak és göndörke megharapta az alsó ajkait. Nem volt rajtam semmi különös, egy piros fullcap, egy fekete csőnaci, piros magas szárú patika és egy fehér köldökömig érő blúz. Valamint volt nálam egy táska nem hiszem, hogy ezért ezt kellene csinálni. Simon leültetett velük szembe pont a göndörkével ültem szemtől szembe.
        -Sziasztok Anabella Turner vagyok!- zavartam meg a csöndet bátortalanul
        -Csá mi a One Direction vagyunk! A fekete hajú srác Zayn, mellette a szőke fiú Niall, mellettem balról, neked jobbra ül Louis és Liam. A nevem Styles....Harry Styles
        -Hát jó Harry Styles örülök hogy megismerhettelek benneteket!
        -Na szóval- kezdett bele Simon- A fiúkkal kell megkeresned a tökéletes dalt és azt majd néhány koncertjükön felfogsz lépni! Jó munkát!
        -Nagyon köszönöm ezt a lehetőséget! Na fiúk mutassam amim van?
        -Igen baby
        -Nem úgy értettem Harold! Itt az anyagom!-elővettem egy hatalmas mappát és letettem elébük az asztalra- Nézzétek át és mondjátok melyik lenne most a megfelelő!
        -Te is megfelelő lennél számomra!-nyalta meg ajkait a göndörke
        -Fúj!- szóltam el magam egy kicsit hangosan
        Mindenki elkezdett erre nevetni, de aztán elkezdték a munkát. Fél óra múlva kb. előrántottak egy dalszöveget a kupacból és egyhangúan azt a dalt választották ki.
        -Ez a dal jó lesz. Mi is a címe?- vizslatta a papírt- Ja igen D.F.T.S.
        -Remek mikorra kellene begyakorolnom?
        -Jövő Pénteken lesz egy koncertünk Texas-ban. Ott felléphetsz! Addig is itt gyakorolhatsz NY-ban- magyarázta Louis
        -Esetleg máshol is gyakorolhatnék? Van egy jó barátom L.A-ben!
        -Hogy hívják? Lehet mi is ismerjük?
        -A legjobb barátom. Ismerem őt pólyás korom óta. Nathan James Sykes a neve!
        -Arról a Nathan Sykes-ról beszélsz aki a The Wanted-ban énekel?
        -Igen miért?
        -Nem mehetsz el hozzá. Sőt soha a büdös életben nem találkozhatsz vele többet!
------------------------------------------------------
Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt ami egy kicsit rövidebb lett. Képbe kerül az 1D és Bella szörnyű dologgal szembesül. Vajon mi lesz vele és Nathan-el? Harry mit gondolhatott amikor ezeket a gesztusokat művelte. Nemsokára megtudjátok!;)

Visszahozta a mosolyt az arcodra...

        -Szia te kis csibész!-szólalt meg hátunk mögül egy idős hang
        Nath úgy beszart hogy megszorította a kezem amit majdnem eltört. Lassan megfordultunk és szembetaláltuk magunkat Joe bácsival aki a katedrális felelőse volt. Alacsony őszes hajú volt, de a fittségével sok fiatalt szégyenített meg. Kedves volt, de nagyon szigorú. Amikor Nath betörte egy kővel az ablakot úgy megijedt tőle, hogy nekem kellett hazakísérni. Szidást kapott majdnem meg is verte Joe, de elszakadt a kis huncut. Látszik hogy még mindig nem tiszta a lelkiismerete.
        -J..j..jó napot Joe bácsi!- dadogott ki valamit
        -Szerencséd hogy Joe bácsinak szólítottál! Mondjad csak miért is törted be a drága ablakot?
        -N..n..nem tudom! T..t..t..talán azért mert jó szórakozásnak tűnt, de csak tűnt!
        Visszafojtva tartottam a nevetésemet.
         -Örülj hogy anyád kifizette a büntetést, mert különben úgy elvertelek volna, hogy Anabella nem ismer rád. Bellácskám te vagy az?-vette le a szemüvegét és hunyorított rám
         -Én vagyok az- jöttem kicsit zavarba mivel teljesen máson voltam elgondolkozva
         -Neked sem ártana most egy pofon! Amiket mondanak rólad.... nem voltál te ilyen, csalódtunk benned mindannyian!
         Nathan értetlenül nézett rám, várta a magyarázatomat. Mit is mondtam volna neki? "Tessék Nath egy prosti vagyok! Néha lefekszem emberekkel pénzért, de ez csak azért van mert nincs miből megélnünk!". Tényleg ezt kellene mondanom neki? Ekkor megcsörrent a telefonja és kiment felvenni.
         -Joe bácsi sajnálom, de nincs miből megélnünk!
         -Elmehetnél dolgozni is. Szégyen amit csinálsz!
         -Mindenhova bementem már, de mindenhonnan elzavartak, nincs semmi esélyem egyedüli menedékem a zene!
         -Adhatnál koncerteket a városban igény van rá én már csak tudom!
         -Tényleg? Majd megbeszélhetnénk valamikor máskor ezt ha nem zavarja akkor most Nathan után mennék, mivel már évek óta nem láttam!
         -Nyugodtan! Isten legyen veletek!
         Kimentem, tekintetemmel rég nem látott barátomat kerestem. Meg is akadt a szemem az egy padon elindultam felé. Nem akartam kihallgatni a beszélgetést, de eléggé hangos volt a telefonon beszélő ember és őt is kristálytisztán hallottam.
          -Itt vagyunk a katedrálisnál Annabellával
          -Ki az az Annabella?-kérdezte felháborodottan a női hang
          -Nyugi szívem ő a legjobb barátom itthon, de sajnos már évek óta nem láttuk egymást
          -Szívesen megismerkednék én is vele majd egyszer!
          -Nemsokára alkalmad lesz rá!
          Ezt hogy értette hogy nemsokára?
          -Hiányzol édesem! Nehéz nélküled minden egyes napom remélem minél hamarabb láthatjuk egymást megint!-áradozott a csaj a vonal túlsó végén
          -Te is hiányzol nekem nemsokára ott leszek melletted!
          Letették a kagylót. Nathan észre sem vette hogy mellette ülök, nagyon szerelmes lehet ebbe a lányba.
          -Ki a szerencsés hölgyike Rómeó?- tettem fel lábaimat a padra és ültem törökülésben
          -Ariana Grande! Annyi idős mint mi gyönyörű lány és már 2 hónapja együtt vagyunk!
          -Ezt még csak most mondod?- pukkadtam fel rá- Ugye még nem nősültél meg?
          -Nem- vigyorgott mit egy ló
          -Büntiből ideadod a telódat!- szedtem ki a kezéből a készüléket
          -Kérem szépen vagy valami?
          -Tudod hogy nem vagyok kedves az emberekkel- nyújtottam rá a nyelvem
          Felmentem az e-mail-be csak az az egy hely ahol el lehet engem érni. Könyvtárban szoktam néha megnézni az e-mail-eimet. Most is így tettem egy fontos üzenet volt a tetején. Amikor megláttam elkezdtem sikítozni és ugrándozni.
           -Hát téged meg mi lelt?- nézett rám elkerekedett szemekkel
           -O..o..olvasd el ezt!-nyomtam az elektronikus levelet a mancsába
           -Kedves Annabella Turner....

                   

"Értesítem önt, hogy megnéztem a dalszövegeit és meghallgattam a demóit. Nagyon tetszett nekem és örömmel menedzselem az elkövetkezendő 5 évben! Remélem belead apait anyait és sikerre viszi a zene iparban! Jelentkezzen amint meglátta ezt az e-mailt, hogy megbeszélhessünk egy találkozót a közeljövőben. Várom a közös munkát!

                                                                                                     Simon Cowell" 

           -Tudod mit jelent ez Bella?
           -Utazom Amerikába?
           -Az is! Többet lehetünk együtt. Már nagyon hiányoztál nekem! Sajnos a mi rivális bandánkat is Simon Cowell menedzseli, de reméljük jó lesz neked!
           -Jaj annyira örülök! Végre rendbe kerülhet az életem! Amúgy én is megismerkednék Ariana-val végül is az én véleményem is számít. Nehogy véletlen átverjen!
           -Ugyan már! Ő nem olyan, teljes mértékben bízom benne. Meglátod te is megfogod kedvelni!
           -Nath remélem nem törik össze a szíved! Velem gyűlne meg a baja a csajnak!- öleltem át
           -Ami azt illeti-bújt ki ölelésemből- jártam egy Dionne nevű lánnyal...
           -Aki csúnyán elbánt veled összetörte a szíved és ezért szomorú dalokat gyártottál. Padlón voltál alig tudtál felépülni a "sebeidből". Most nem fogom hagyni!
           -Honnan tudod ezt mind rólam?
           -Nathan azóta ismerjük egymást mióta megszülettünk! Tizenöt évig minden nap együtt voltunk! Minden gesztusodat, mozdulatodat arckifejezésedet ismerem és tudom is mit jelentenek!
           -Igazad van! Te ismersz a legjobban 15 tapasztalatod van!
           -Tavaly előtt volt egy időszak amikor padlón voltam nem tudom miért. Napokig ideges, ingerült hisztis voltam. Semmi okom nem volt rá de rosszul éreztem magam
           -Ez para! Tavaly előtt szakítottunk-vigyorodott el- legjobb barátom vagy még mindig. Több ezer km-ről is megérzed ha baj van velem. Most legalább közelemben leszel és én is támogathatlak majd
           -Nath bocsi, de nekem mennem kell haza!-húztam el a számat
           -Haza kísérlek! Elvégre még mindig fél sarokra lakom tőled!
         
           */Az ajtónknál/*
          
            -Örülök hogy veled tölthettem egy napot! Nagyon hiányoztál- öleltem meg a kis husit
            -Én is örülök rég nem láttuk egymást- szorított meg
            Most meg miért közelít felém csücsörítő szájjal? Tán megakar csókolni? Hiszen neki ott van Ariana nekem meg....a sok kuncsaftom.
            -Nathy fiú ezt nem szabad! Barátnőd van! Szeretlek ahogyan csak lehet!
            -Tudom, hogy nem szabad! Ha nem látja nem bánja- kacsintott rám kis huncut módjára
            -Nath tudom hogy viccelsz- bokszoltam bele a vállába- túl jól ismerlek!
            -Áh téged nem lehet becsapni! Na mentem szia- puszilt meg majd odébb állt
            Nagyon jó volt vele ma, eszembe jutott az a temérdek emlék. Beszökdécseltem a konyhába és palacsintát kezdtem sütni vacsorára.
            -Kislányom már évek óta nem voltál ilyen boldog! Látom Nathan visszahozta a mosolyt az arcodra- méregetett engem nagyi
            -Hány palacsintát süssek?
            Ekkor hallottam az ajtó csukódását és belépett az a személy az ajtón akit sosem akartam többet látni.
            -Szia kislányom!
-------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok meghoztam az új részt. Kicsit rövidebb lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Véleményeteket nyugodtan nyilvánítsátok ki. Jó olvasást nemsokára jön a folytatás ;)

A nagy találkozás

        Milyen jó a reggeli friss levegőt szívni! Elcsórtam a csávó pénztárcáját, volt benne 5000Ł. Ez rengeteg pénz! Veszek valami csini rucikát. A hapsi nevét pontosan nem tudom asszem valami Max vagy George vagy valami ilyesmi. Ez a csávó nagyon jó az ágyban, de senkihez sem kötődöm! A hideg londoni utcákban senki sem volt, olyan korai időben mászkáltam. A Gloucesterben lakok a nagyimmal. Zenei középsuliba jártam Hegedű szakra, de az utolsó vizsgán megbuktam ezért nem is kezdtem újra az évet. Otthon zenélgetek egyedül a szobámba. Nincs munkám, nincs végzettségem....nincs SEMMIM! Lassan, de biztosan hazasétáltam a kis viskó házikónkba. Szeretem, mert nagyon sok emlék köt hozzá. Sajnos a barátnőimet eltiltották tőlem, mikor a szüleik megtudták, h anya prosti lett. Egy barátom sem maradt. Kivéve Nathan-t, de ő meg elment tanulni Londonba aminek 5 éve már. Nem hallottam róla semmit, de nagyon tehetséges zenész lenne belőle. Kinyitottam az ajtót, de nagyi sehol. Biztos kint fagyoskodik szegény a piacon, hogy legyen egy kis ennivalóra pénzünk. Lehet nem veszek új ruhát. Inkább kifizetem az adósságot mert különben elveszik a házat. Anyámról azóta nem hallottam semmit, de nem is érdekel. Leültem az asztalkánkhoz és kiírtam a csekkeket. Mire kész lettem csak úgy tornyosult az asztalon. Kiszállítottam a postaládába 3 kör alatt és nagy nehezen elküldtem őket a pénzel együtt. Még így is maradt 2000Ł.
        -Szia Anabella!- tette le a sok szatyorját
        -Várj segítek!-rohantam hozzá és vittem a konyhába a cuccot
        -Mi is lenne velem nélküled! Öreg vagyok én már mindent elintézni! Ma is a piacon csak 100 fontot kerestem. Tudod kivel találkoztam a sarkon?
        -Tán a szomszéd Peter bácsi megint nudizott?
        -Na de Bella! A barátoddal.....- ekkor becsöngettek
        -Megyek már!- siettem oda az ajtóhoz
        -Szia!-vigyorgott rám- Gőzöm nincs hogy emlékszel-e még rám, de én....
        Én csak meglepődve néztem rá elfelejtettem mindent amit mondani akartam. Ő csak mosolygott rám. Istenem mennyit változott. Már nem olyan kisfiús, már már igazi hapsi.
        -Nathan!- sikítottam el magam és könnyes szemekkel a nyakába ugrottam- Annyira hiányoztál rég láttalak! Mi újság veled?
        -Bent elmesélem!- sietett be a házba- Semmi sem változott nálatok! Jó napot nagyi!
        Nálunk a nagymamámat mindenki nagyinak hívja. Elmentünk a szobámba leültettem a fotelba.
        -Mi újság veled Nath, hogy ilyen ritkán jössz hozzám?
        -Nem vettél valamit észre velem kapcsolatban?- nézett rám értetlenül
        -Nagyon megváltoztál!
        -Szegény te le vagy maradva! Szóval ezért nem találtalak egyik közösségi oldalon sem
        -Mi az a közösségi oldal? Hallottam már róla valamit az interneten, de nálunk nincsen mert nem tudnánk még annak a számláját sem kifizetni- hajtottam le fejemet és kerestem egy pontot a földön amit bámulhatok

        -Nem baj- emelte fel tekintetemet- elmesélem neked! Tudod amikor elmentem Londonba ének/színjátszó szakra 2 évet tanultam, majd jelentkeztem egy bandába. Tudod hogy szóló karrier az álmom, de mégis jelentkeztem. Több 100 ember közül engem válogattak be a 4 fiú közé és megmondom neked őszintén rögtön megtaláltuk a közös hangot a többiekkel. Ekkor otthagytam az iskolát és elkezdtük az első lemezünket készíteni. Azóta már a 3. albumunkon dolgozunk és a világot járjuk körbe. Én is a The Wanted tiszteletbeli tagja lettem. Ritkán jövök haza, de most eszembe jutottál te és meglátogattalak!

        -Hű ez kemény! Én majdnem befejeztem a zenei középsulit, de az utolsó vizsgám nem sikerült! Abbahagytam az iskolát és itthon segítek a mamámnak. Ennyi idő után csak most jutottam az eszedbe?- néztem rá elképedve- Nekem nagyon hiányoztál te vagy az egyetlen barátom aki megmaradt, magányos vagyok így egyedül!

        -Nyugi én is sokat gondoltam rád! Nagyon sok közös emlékünk van! Nem gondoltál zenélésre?

        -Azóta is zenélek itthon! Az érzéseimet csak benne tudom kifejezni! Szoktam dalokat írni és komponálni 

        -Tényleg? Muti!- csillant fel a szeme úgy mint 6 éves korunkban

        Elővettem a kottáimat és a jegyzetfüzetemet, majd sorban mutattam neki a szövegeket. Mindegyiket elolvasta majd mindről elmondta a véleményét. Volt a szobámba egy öreg fekete pianino zongora. Lefújtam róla a port, leültem hozzá és lejátszottam a kompozícióimat.

        -Anyám- képedt el- tebenned akkora tehetség van mint Mozartban!- vigyorodott el- Nem hazudok!

        -Nem vagyok tehetséges csak csinálom a szenvedélyemet!

        -The sun goes down, The stars come out- ütötte le az akkordokat sorjában és énekelt hozzá

        -Szép!

        -Glad You Came kislemezünk! Kis party hangulatot akartunk átadni a rajongóknak!

        -Jó a zenétek meg akarom a többieket is ismerni!

        -Majd egyszer biztos lesz rá alkalmad! Viszont most gyere meghívlak egy sütire! Úgyis már régen mentünk el valahova együtt!

        -Nem támadnak meg a rajongók?

        -Nem! Itthon mindenki ismer és mindenkivel jóban vagyok! Gyere!- fogta meg a kezem és húzott ki az ajtón

        Elsétáltunk a közelben lévő cukrászdába. Senki sem bámult minket mindenki tette a maga dolgát ahogyan szokták.

        -Egy teát és egy gyümölcsös tortaszeletet kérek Mary néni!- adta le a rendelését Nath

        -Én is ugyanezt!-követtem én is

        Mary nénihez jártunk mindig fagyit és különböző finomságokat venni. Sokat segítettünk és árultunk a cukrászdában is. Gyorsan ki is hozta nekünk, de nem kellett fizetnünk.

        -Ne ne gyerekek!- lóbálta az ujját- Magatokra költsétek a pénzt! Vegyétek úgy, hogy ez a fizetés amiért éveken át segítettetek nekem!- puszilt meg minket- Jó étvágyat!

        -Itt semmi sem változott! Mindenki ugyanolyan kedves és nem a nevem miatt!- hajolt hátra Nathan

        -Ez a süti...ISTENI!- néztem rá mint aki szerelmes-A tea pedig forró, de pont jó a torokra!

        -Koccintunk?
        -Arra hogy ismét találkoztunk!- emeltem a poharam

        Ő is emelte a poharát és koccintottunk. Csöndben elfogyasztottuk a rendelésünket ami nagyon finom volt. 
        -Hova megyünk?- nézett rám vigyorogva
        -Megyünk nosztalgiázni tovább! Mennyünk oda ahova sokat jártunk!
        Karöltve kiléptünk az ajtón és szép lassú sétával elmentünk a Kadedrálishoz. Rengeteg időt töltöttünk ott együtt sokat játszottuk tanultunk.... néhány ablakot be is törtünk. 
         -Muszáj bemenni? Legutóbb mikor bent jártam éppen szidták a fejem mert letörtem az egyik szobor fejét-szörnyülködött el
         -Nyugi itt vagyok veled nem lesz baj!
         Behúztam magammal az építménybe, bent még mindig ugyanolyan szépségben pompázott mint mindig. 

5. szülinap

---------------15 évvel korábban---------------

      -Boldog szülinapot!- kiabált mindenki amikor beléptem a meglepetés partymra. 

      Az összes ovistársam itt van, mama sütött nekem fincsi csokitortát. Rengeteg gyönyörű ajándék van a másik asztalon, de valami mégis hiányzik!

      -Hol van anyu mamikám?- rángattam meg a szoknyáját

      -Dolgozik kislányom!- nézett egyenesen 

      Szeretem a mamikámat! Ő mindig igazat beszél nekem! Odamentem a többiekhez játszani. Éppen bújócskáztak! Abban nagyon jó vagyok! Rajtam volt a sor, hogy számoljak! Tízig kellet számolnom! Minden búvóhelyet tudok, hisz ez az én pályám! Mindenkit megtaláltam: Ana-t a fa mögött, Lisa-t és Alicet a bokrok közt, Alexa-t a gödörbe. Már csak egy valakit kellene megtalálni.
       -Nathan hol vagy?
      El sétáltam egészen a sarokig, de nem találtam sehol! Sötét volt már és bementem a legsötétebb utcába a környékünkön. Itt már sok lányt elraboltak, úgyhogy félek is!
      -Nath? Nath? Itt vagy?
      Egyszer csak befogták a szememet és odébb ráncigáltak. Ismerős volt a kezének a tapintása, és az illata is.
       -Boldog szülinapot!- puszilta meg az arcom
       -Hol vagyunk?- néztem az ismeretlen tájra
       -Kérlek szépen ez itt az én titkos bunkim!- vigyorgott rám- gyere be!
       A bunkija egy nagy bokorban volt. Bementem, és nagyon tágas volt. Volt bent 2 párna egy kis keksz meg tej. Csöndben szó nélkül és persze gyorsan elfogyasztottuk az ételt.
       -Szerintem vissza kéne menni mert már mama biztos keres engem!
       -Jó ötlet gyere van egy rövidebb út!-fogta meg a kezem és húzott maga után
       Azt is megtudtam, hogy csak egy rakás bokron kell átmenni, és már mamánál is vagyok! Két perc alatt oda is értünk a többiekhez. Gyorsan elengedtem a kezét.
       -Látszik nagyon messzire bújtál el Nathan- lépett oda Nath mellé miközben lökött el engem Ana
       -Nem voltam annyira messze mint ahogy gondolod!-mosolygott majd lépett oda hozzám- Bella sajnos nekem mennem kell mert már látom anyut bent tortázni!
       -Bekísérlek oké?
      Ő elindult és én csak mentem utána. Bent elköszöntünk egymástól, ő elment anyukájával együtt. Amint elment Nathan sorban jöttek a lányok és köszöntek el tőlem, már későre járt úgyhogy ideje is volt. Bementem a mamámhoz elpakoltunk.
      -Mama nincs itt a kedvenc mackóm! Elmegyünk érte! Nem tudok nélküle aludni!
      -Hát jó! Gyere kislányom!- megfogta a kezem és elindultunk 
      Nem laktunk messze úgy egy sarokkal arrébb, de este van már és egyedül nem mehetek! Gyorsan átbattyogtunk. Furcsa volt mivel égett a villany. Mikor beléptünk egy bácsi állt gatyában az asztal mellet amin nem volt semmi. Anya köntösben jött ki a konyhából. Amikor megláttak hirtelen a bácsi elkezdett öltözni anya pedig rám kiáltott
      -Te mit keresel itt?-rángatott meg
      -Áúúú csak a macimért jöttem!- kezdtem el sírni
      -Tessék itt a macid!- vágta hozzám a plüsst
      -Itt meg mi a fene folyik lányom?- jött be mama és kerekedtek el a szemei- Anabella ezentúl nálam laksz!- fogta meg a kezem és húzott ki az utcára
      -Mama nem viszünk ruhát?
      -Majd holnap amikor oviban leszel elintézem!
      Szapora léptekkel, csöndben hazaértünk. Mama betett az ágyba és kiment. Nem birok aludni! Kimegyek inni vizet. Kimentem és egyszer csak a mamát hallottam beszélni.
      -Nem lehet tovább nálad Bella! Nem ez volt az 1. ilyen eset! Sajnálom Mary néha talán átjöhetsz!
      -Ebből élünk meg anya! Bella meg nem nagyon érdekel lehet nálad!- vágta be az ajtót és ment ki...

---------------Napjainkban---------------

      -Te egy gyönyörű lány vagy!- bókolt nekem a pasi már nem tudom a nevét

      -Köszönöm!

      -Egy ilyen szépség csak megérdemel egy italt!

      -Pultos-emeltem fel a kezem- Két vodkát!

      -Tessék!-tolta elénk a piát

      Gyorsan lelöktem majd behúztam magam után a tömegbe a srácot. Körbekulcsoltam a kezem a nyaka körül, ő megfogta a csípőmet, és a zene ritmusára kezdtünk el mozogni.

      -Figyu nem megyünk fel?-láttam a pajzán vigyorgásából a szándékát

      -Mutasd az utat!

      -Csapos egy üveg pezsgőt a legjobbikból!

      Megfogta az üveget a másik kezével pedig az én kezemet és csellengve kicsit, de elindultunk fel a szobájába. Azt hiszem ez egy jó éjszaka lesz....

  A maci ami megváltoztatta az életemet.

Prológus

      Sziasztok! Anabella Turner vagyok! Huszadik életévemnél járok, apám 3 éves koromban meghalt. Anyám nem tudta ezt a dolgot elviselni, ezért luxusprosti lett. Nem tudtam róla semmit, egész nap suliban voltam, és mikor este láthattam volna nem volt otthon. Nagyim azt mondta, hogy dolgozik...végül is nem hazudott! Amikor az 5. szülinapom volt a nagyimnál voltam, és hirtelen hazamentünk. Mit láttam? Anyámat meg egy hapsit amit öltözködnek és intézik az "üzletet". "Nem az aminek látszik!" szólt rám anyám, kis időn belül már 11 éves voltam, és ugyanezt megtette velem csak más hapsival. Gyűlölöm őt! Azóta már 15 év telt el. A zenében kerestem vigaszt dalaim fájdalmasak, és nehéz velem kijönni. Most szerződtettem le egy menedzserrel. Meglátjuk még mit hoz majd a sors!

Sziasztok belekezdtem még egy saját blogba ( másik blogom Feel The Love). Fog benne szerepelni a TW, de az eleje eléggé furcsa lesz. Aztán megtalálja a közös hangot ***** (nem árulom el kivel). És teljesen megváltozik a történet. Írom az első részt...addig is jó gondolkodást a történethez ;)