Valami új érzés járt át...

       -Hát én..ö...-vakarta a fejét- te hívtál ide!
       -Én ugyan nem hívtam ide senkit le lehet lépni!
       -Nem emlékszel a közös éjszakánkra?-kacsintgatott
       -Harry mi a francról beszélsz? Semmi sem történt köztünk, szóval takarodj ki a szobámból!
       -De nekem nagyon bejössz!-rántott magához- Amint beléptél, rögtön észrevettem a gyönyörű alakodat. Ahogyan mosolyogsz, ahogy beszélsz... egyszerűen az egész testemet járja át...szó szerint-pillantott lefelé- szeretném ha adnál egy esélyt!- vigyorodott el és közeledni kezdett
       Ez megőrült? Egy napja se ismerem ez meg itt "szerelmet" vall. Hülye azért mégsem vagyok!
       -Na huzassá kifele!-löktem távolabb magamtól- Nem is ismerlek, azt sem tudom ki vagy! Ha most nem haragszol dolgoznék csá!
       Ellenkezés nélkül ki is ment a helységből. Mit is kellene most csinálnom? Tényleg  a cuccomak jönnie kellene. Gyorsan felkaptam egy melegítőt és egy fekete csőnacit, majd felfogtam lófarokba a hajamat és vártam a vadi új zongorámat és a felszereléseimet. Nem volt sok idő mire kopogtattak az ajtón és hozták a gyönyörűségemet. Egy hatalmas (amekkora kell) fehér zongora állt a sarokban egy gyönyörű fekete székkel tűzdelve. Az én régi kopott zongorámhoz képest ez egy álom! Hoztak nekem még egy HD kamerát, hogy felvegyem a munkáimat és elvigyem az anyagot Simon-nak. Hoztak nekem egy laptopot is és egy mikrofont, na meg persze egy hangládát és egy keverőpultot. Tökéletes számomra, a munkásokat lekísértem és kifizettük őket, majd pedig elmentem reggelizni a többiekkel. A srácok az asztal körül ültek, én pedig elcaplattam a frigóhoz egy kis éleleméért. A választásom a tejre, margarin és szalámira esett. Gyorsan megcsináltam az ételemet és leültem a pulthoz enni.
       -Miért nem ülsz ide hozzánk?- csodálkozott Liam- mindenkinek van hely
       -Nem tudom...miért is ne üljek oda- fogtam a tányérom és leültem Liam és Louis közé- ma kezdem is a munkát, hisz nemsokára fellépés!
       -Van még kb. másfél heted ráérsz még!- kapott be egy falatot Niall- Gyere el velem várost nézni!
       -Csak akkor, ha kitakarítod a kaját a szobádból. Nem bántásból mondom, de megfulladok!- vigyorogtam rá kislányos mosollyal
       -Semmi baj! Ki akarom takarítani, csak hát na sose jut időm rá, a takarítónő pedig nem mer bemenni hozzám
       -Mondjuk azon nem is csodálkozom!- vágott közbe Harry
       -Haha vicces vagy! Kitakarítom a szobám és akkor megyünk?
       -Igen, de le is ellenőrzöm, ha nincs minden a legnagyobb rendben akkor kénytelen vagy megvárni, hogy befejezzem a munkát!
       Felálltam az asztaltól és elmostam magam után az edényeket. Ez után fel mentem a szobámba. Hol is kezdjem a munkát? Jó lenne elővenni a laptopot és kinyitni a kottaprogramot. Rátettem a zongorára és a szöveget zenésítését kezdtem el. Pár akkord lett a bevezetés, gyorsan meglett a versszak dallama is. Lassan összeállt az egész dal. Két óra kellett ehhez a "munkához", ami nekem inkább szórakozás volt. Most már csak ki kell gyakorolni a nótát, hogy este megmutassam Nathan-nek.

   */Két órával később\*

       -Bella!-ordibáltak nekem a földszintről- Gyere már le!

       -Minek?

       -Csoda történt! Niall kitakarított!- lépett be az ajtón Harold

       -Siessünk!- pattantam fel a zongoraszékről- Kell egy kis pihenés 2 óra gyakorlás után

       -Gyere-gyere!- húzott lefelé a lépcsőn- Itt is vagyunk állt meg hirtelen- Tessék befáradni!

       -Üdvözlök mindenkit Niall birodalmában! Először láthatjátok rendben ezt a szobát, de most itt az alkalom!

       -Szép rendet tettél!- veregettem meg a vállát- Elmegyek veled várost nézni!

       -Jaj de jó! Nem mehetnénk inkább holnap? Rettenetesen kifáradtam, éhes vagyok!-fogta meg korgó hasát

       -Felőlem bármikor mehetünk! Gondoltam, hogy nem megyünk ma, ezért miért nem csinálunk valamit közösen?

       -Én azt mondom rendezzünk wiskey ivó versenyt!-támadt elő a remek ötletével Zayn

       -Én ma még gyakorolnék, na meg korán van! Én valami társasjátékra gondoltam!
       -Nemár! Üvegezzünk!- vett elő egy üveget Louis
       -Csókra megy! Aki pörget annak kell megcsókolnia azt akire rámutat az üveg!- folytatta Liam
       -Én nem vagyok buzi a fiúk megölelik egymást, az is még langyi dolog, de jobb mint a csók!- vágott közbe Zayn
       -Vágjunk bele!- dobta le magát mellém Niall egy nagy tál Chips-el
       -Louis te pörgetsz elsőnek!- mondta Harry
       Lous Zayn-t pörgette, gyorsan meg is történ az ölelés, Zayn Niall-t pörgette, Niall  Liam-et pörgette, Liam ismét Louist pörgette. Mindenki megölelte a másikat és nem kicsit se volt langyi....légyszi ne pörgessetek engem. Louis végül Hazza-t pörgette, ők is megölelték egymást. Harry is pörgetett végül. Az üveg sokáig pörgött és lassan lassult a tempója és végül megállt. Mondanom sem kell kinél állt meg az az üveg. Miért is kellett nekem ezt az ötletet felhozni, hogy valamit csináljunk... Mindegy megtörtént....mind a ketten felálltunk és Harry közeledni kezdett felém, én pedig szép lassan hátrafelé lépkedtem. A többiek csak vigyorogva néztek minket. Közben már annyit lépkedtem, hogy fél méterre volt tőlem a fal és nem mertem már tovább hátrálni. Egyre közelebb és közelebb jött már hozzám.
       -Most megvagy!- nyomott neki a falnak

       Vadul letámadta ajkaimat és teljesen hozzám simult, kezeit a derekamra helyezte, nyelveink násztáncot jártak. Egyszerre öntött el a melegség és hidegrázás is. Ennyire vad smárolásban még nem volt részem. Meglepettségemből kifolyólag ledermedve álltam a falnál, nem csináltam semmit. Mikor ajkaink elváltak Harold a homlokát nekitámasztotta az enyémnek és csak vigyorgott mint a tejbe tök. Még mindig sokkban álltam és csak a szemeit fürkésztem. Vajon mit tegyek most? A többiek is vigyorogtak mint a szentek, egyszer csak egy erős húzást éreztem kifelé a szobából. Harry kihúzott a szobából és elindultunk fölfelé a házban. Némán haladtunk fel a szobám felé, belépve Harry becsapta maga mögött az ajtót, és nekitolva a szekrénynek megint csókolni kezdett. A  kezei vándoroltak föl s alá a testemen.
       -Mi a francot csinálsz?- löktem el magamtól
       -Kívánlak Bella kellesz nekem!- támasztotta meg a kezeit a fejem mellett
       -Harry nem is ismersz engem! Legalább ha megismernél! Kérlek menny ki!
       -Túl fontos vagy nekem!
       -Honnan veszed ezt a baromságot? Tegnap találkoztunk először!
       -Nem emlékszel a gyerekkorunkra? Mindig ott voltál nálunk, mindig sokat játszottunk! Csak mi ketten!
       -Ezt elnézted barátom! Akivel én a gyerekkoromat töltöttem az nem te voltál hanem....
       Felcsörrent a Skype, Nathan hívott. Harry szerencsére nem látta így kilökdöstem az ajtón és bezártam. Odaszaladtam a géphez és felvettem.
       -Szia Sid!
       -Szia Bella mizu?
       -Rengeteg dolog történt velem ezen a napon.... többek közt megírtam a dalomat amit mindjárt megmutatok a többit majd utána!
       -Éppen kíváncsi vagyok mit dolgoztál!- mosolyodott el a kamera másik felén
       Átvittem a gépet és rátettem a zongorára. Leültem a hangszeremhez és leütöttem az első akkordokat. Sorba jöttek a hangok és a szöveg is. Minden klappolt, mivel d.e elég rosszul ment. Az utolsó akkordok lejátszásával valami új érzés járt át. Elégedettség, büszkeség? Nem. Nem tudom, de mikor lejátszottam a végső akkordot úgy éreztem minden meg fog változni. Otthon segíthetek nagyinak a zenélés iránti vágyam beteljesülődni látszik. Nathan-el némaságban ültünk a két gép végén. Elégedett mosoly látszik rajta örülök, hogy neki mutathattam meg legelsőnek a dalt.
       -Na?- zavartam meg a csöndet- Milyen lett?
       -Nekem adod az első kislemezt a kezembe!- vigyorodott el- Eszméletlen. Kár, hogy nem lehetsz itt mellettem, iszonyatosan hiányzol!
       -Te is nekem! Nath mondani akarok valamit, de csak neked!
       -Mond Bell!
       -Ma üvegeztünk a fiúkkal, pontosabban egy fél órája, és Harry lesmárolt. Nem tudtam mit tenni, de aztán felráncigált ide a szobámba és folytatni akarta. Ellöktem magamtól, de azt állítja, hogy nagyon ismer és halálosan szerelmes belém. Szerencsére hívtál Nathy és kiküldhettem a szobából!
       -Hát...öm...Harry az a fajta...tudod ő a futókapcsolatok híve! Nagyon vigyázz vele! Nem vagyok ott, hogy megvédjelek, de nyugodtan rúgd tökön!
       -Lehet, érzek valamit iránta.... az a csók...fura volt. Élveztem, egyszerre rázott ki a hideg és járt át a melegség
       -Vigyázz vele nagyon! Mikor számíthatok a találkozásunkra?
       -Fogalmam sincs Sid! Jövő héten koncertem lesz aztán még több talán. Ígérem szólok neked amikor L.A-ben leszek!
       -Jól van várni foglak és végre megismerheted Ariana-t és többieket!
       -Sziasztok!- Lépett be az ajtómon Niall
       -Te mit keresel itt?-csuktam le a laptopomat- Mégis hogy jöttél be?
       -Van pótkulcs az ajtódhoz!- lóbálta előttem a kulcsot- Kivel beszélgetsz?
       -Senkivel!- keltem fel a fotelből és próbáltam kitessékelni
       -Oké-fordult ki az ajtón
       Beakartam csukni az ajtót, mikor hiretelen sarkon fordult és berontott a szobámba. Beugrott a fotelba és felnyitotta a laptopot. Hát...öm elakadt a lélegzete, csak bámulta a laptopot. Becsuktam az ajtót és bezártam.
       -Niall- szóltam hozzá- sajnálom!
       -Ugyan mit? Megértem ha beszélsz vele! Nem csak neked tiltották meg a kommunikációt velük! Tökre bírom a srácokat. Nath-el jóban is voltunk!- mosolygott rám
       -Szia Niall- integetett a túloldalról Nath- rég láttuk egymást!
       -Azt meghiszem!
       -Akkor nem haragszol?- néztem kérdően Niall-t
       -Dehogy is! Nem is fogom elmondani senkinek!
       -Köszi szöszi!- öleltem meg hátulról- Esteleg...- kezdtem el a mondatomat vigyorogva
       -Mondja Bella
       -Nem tudnál valahogy eljuttatni hozzá? Hiányzik már nagyon!
       -Miért is ne? L.A-ben lakik a nénikém, jó ürügy lenne!
       -És mit mondasz a többieknek miért viszed magaddal Annabellát is?- szólt közbe a cset partnerünk
       -Majd azt mondom, hogy elviszem bemutatni neki mint a barátnőmet, mert már örülne a család, ha lenne párom!
       -Végül is ezt kibírom!
       -Jól van!- szólt Nath- Mikor jöttök?
       -Csak egy hónap múlva tudunk "átmenni", mert tele vagyunk koncertekkel és Bella is fellép ha jól vagyok értesülve! Aztán bármikor mehetünk!
       -Kár! Nem baj egy hónap múlva itt leszel nálam Bell- vigyorodott el-, de most mennem kell, mert próbánk van a srácokkal majd beszélünk! Sziasztok!
       -Szia- köszöntünk el egyszerre tőle
       -Na és mi volt Harry-vel?- kíváncsiskodott Niall
       -Túl gyors lenne ez nekem, megszeretném ismerni
       -Jól teszed- helyeselt a szöszi
       -Akkor én nem is zavarlak téged tovább- távozott a szobából

         

       */Négy órával később/*

       Az elmúlt pár órában folyamatosan gyakoroltam és javítgattam a dalt. Eléggé jól megy most már, úgy érzem most már megmutathatom a többieknek is. Lefutottam a konyhába, ahol már megint mindenki zabált... más dolguk az evésen kívül nincsen? Mégis jól tartják magukat, na de mindegy nem ezért jöttem le 2 emeletet.

       -Srácok- pattantam be a konyha közepére- kész a dal, megmutatnám!

       -Gyertek a nappaliban, ott is van egy zongora!- invitált be minket Louis az emlegetett helységbe

       -Nem kell neked a kotta és a szöveg?- nézett rám értetlenül Zayn mikor leültem a zongora elé

       -Miért kellene? Tudom fejből az egészet! Én írtam ez a legkevesebb!

       Visszaszólt volna valamit, de visszafojtottam benne a szót. Játszani kezdtem a hatalmas fehér zongorán, énekeltem és egyre jobban és jobban éreztem magam a dal közben. A végére érve letettem a kalviatúráról a kezeimet és csak néztem a billentyűzetet. A fiúk nem szóltak semmit csak néztek csöndben engem.

       -Na milyen?- törtem meg a csöndet

       -Te nagyobb sztár leszel, mint mi!- mondta zombisan Liam

       -Ugyan már!- csaptam egyet a kezemmel- Én csak egy lány vagyok aki szeret zenélni!

       Ez így ment 10 percig.... a fiúk azt állították, hogy milyen jó vagyok, de én nem hiszem el. Szerintem a dal közepe felé nem volt olyan amilyenre akartam, így fogtam magam és visszamentem volna a szobámba dolgozni. Amikor az 1. emeleten jártam már, egy kar megragadta az enyémet és berántott egy szobába, és jó szorosan megölelt....