"Hívj, ha van valami gond!"

          */Két héttel később/*

     A közönség nagyon élvezte, ahogyan én is. Rengetegen voltak, még kb. sem tudtam megmondani mennyien. A zongorám csendet teremtett a hatalmas arénában, mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta az előadásomat! Azt kívánom bárcsak a nagyi és Nathan is itt lenne velem, ebben a fontos pillanatba. Hazudnék ha aszt mondanám, hogy nem hiányzik. Helyette itt van Harry, aki nap mint nap bebizonyítja, hogy mennyire fontos vagyok neki. Az utolsó dalomat is elénekeltem. Nagy ováció fogadta, ami nagyon jól esett, hisz szívből jön minden szövegem!

      -Köszönöm szépen Los Angeles! Remek közönség voltatok, remélem jó hangulatot varázsoltam nektek! Most pedig következzen az est fénypontja: A One Direction!

      Ekkor a hatalmas aréna nagy sikoltozásba kezdett, habár még én voltam a színpadon. Elindultam a kijárat felé és találkoztam a srácokkal. Harry megállított és egy puszit nyomott a számra, majd felsietett a többiek után. Leérve engem senki sem várt, hogy gratuláljon, vagy egyáltalán megnézzen. Nem is maradok itt tovább, megfogtam a cuccomat és kimentem az utcára. Fogalmam sincs merre kell menni, de gyerünk fedezzük fel a várost. A gps  alapján a közelben van egy diszkó, gondoltam miért ne mehetnék el? Elindultam gyalog, ami aztán nem tűnt jó ötletnek. Azt mutatta közel van, pedig kurvára nem volt! Az utcák világosak, ám mégis valahogy sötétek voltak. Rengeteg fiatal járt-kelt az utcán, sokuk részeg volt már, de én tartottam az irányt és végre odaértem!

      -Egy dupla whiskey-t !- emeltem a magasba kezemet, jelezvén a pincérnek a rendelésemet
      -Máris!-tolta elém az italt
      Milyen gyors itt a kiszolgálás! Megfogtam és lehúztam a kedvenc italomat. Az alkohol végig égette a torkomat, és nagyon jól esett. Rendeltem még kettőt.
      -Nem lesz ez egy kicsit sok?- kérdezte egy mellettem ülő hang
      -Az alkoholból sosem elég, ez még csak a kezdet!-néztem bele a poharam legaljára
      -De mégis mi okod van arra, hogy ilyen korán ennyit igyál?
      -Én voltam ma a One Direction előzenésze
      -És ez miért ad okot bánatra?
      Most pont egy idegennek mondjam el? Végül is tök mindegy, hisz már úgysem hallgat meg senki...
      -Azért, mert senki se volt ott a koncerten, aki igazán fontos számomra. A barátom ugyan ott volt, de valahogyan nem volt meg az az érzés. Nem volt itt a nagyim és az az ember sem, aki igazán fontos nekem!
     -Az nagyon nagy kár! De biztosan nagyon nagyon jó voltál!
     -Mit tudhatsz te? Ott sem voltál!
     -Azt tudom, hogy amikor az utolsó számodat énekelted az egész stadion néma csendben hallgatott téged, kivéve egy valaki. A barátod, végig telefonált....
    -Honnan a francból tudod ezt?-kérdeztem tőle meglepődötten
    -Konkrétan miattad mentem el, de nem engedtek be, ezért a hátsó bejáratból néztem végig a koncertedet és csodálatos voltál!
    -Aranyos vagy, csak kár, hogy nem attól az embertől hallom, akire most szükségem lenne!
    -Biztos?
    -Hát nagyon úgy tűnik!
    -Rendben, akkor most én megyek!- hallottam egy kis csalódottságot a hangján
    A beszélgető társam kifizette az italát és elsétált tőlem, a kijárat felé tartott. Utána néztem, egy barna hajú srác volt, a vállára hanyagul volt feldobva a kabátja. Elveszett a tömegben, utána kell mennem! Kifizettem az italomat és adtam egy kis borravalót, hisz itt jó a kiszolgálás. Fogtam a kabátomat és a bulizó tömegen átfúrva magam valahogyan eljutottam a kijáratig. Ott kimentem és az utcán megpillantottam. Hideg volt akkor már Los Angeles utcáin, hűvös szél kapta fel a kabátom, amit később fel is vettem. Elkezdtem szaladni a srác után. Az agyam valahogy nem értette miért kell nekem odafutni egy vadidegenhez, de a többi porcikám mind ezt kívánta. Futottam utána, ahogyan csak tudtam, míg nem utolértem. Rávetettem magam és ráestünk egy padra. Úgy öleltem, ahogyan csak tudtam, csak akkor engedtem el mikor már levegő után kapkodott.
     -Na végre, hogy feltűnt neked, ki is vagyok!- húzódott egy vigyor a szájára
     -Úgy sajnálom, azt hittem nem jelentek neked annyit, hogy eljöjj megnézni!
     -Nagyon is fontos vagy számomra!
     -Milyen voltam ma?- kíváncsiskodtam
     -Eszméletlen! Nem is értem eddig miért nem foglalkoztál az énekléssel! Van benned valami ami miatt így hatsz az embere, és ez csodálatos!
     A következő pillanatban már veszélyesen közel volt hozzám. Nem csalhatom meg Harry-t, hisz nagyon szeretem őt, nem csaphatom be, habár engem ribancnak tartanak otthon....
     -Nathan kérlek ne! Barátom van és hű szeretnék hozzá maradni!
     -Semmire sem kényszerítelek rá, csak akkor ha te kéred!-távolodott el tőlem- Elvigyelek a "tanyátokra"?
     -Az nagyon jó lenne, biztos keresnek már!
     Közel volt a kocsija, beszálltunk. Az út néma csöndben telt el, Nath az utat figyelte, amíg nekem már a következő dalszövegen járt az eszem. Fél tizenkettő felé járt az óra akkor, mikor odaértünk a táborhelyünkre.
     -Hívj, ha van valami gond!
     -Feltétlenül megkereslek!
     A fekete autó elszáguldott, késő volt már, Harry biztos alszik, hisz holnap is van koncertünk. A buszunkhoz érkezve hangokat hallottam a buszból. Nem tudtam mire vélni az egészet. Bevágtáztam a buszba. Szanaszét heverő ruhákat találtam mindenhol. Odamentem a hálóajtóhoz, nem mertem bemenni, de végül is benyitottam. A látvány ami fogadott az szörnyű volt. Harry egy kurván élte ki a "vágyait". Remek, most mi a francot csináljak?
      -VÉGE VAN A JÁTSZMÁNAK!-ordítottam rájuk a villany felkapcsolása közben-KI EZ A RIBANC HAROLD?
      -Annabella, ez nem az aminek látszik!- takarta be magát egy takaróval
     -Ugyan már ne legyél ilyen szánalmas! Nem vagyok sem süket, sem vak!
    Megfogtam a ribanc cuccát és kihajítottam a buszból. Harry-t a kezénél fogva megfogtam és kivonszoltam a járműből. Visszaszálltam a buszra, bezártam ajtajait és odaültem a volánja mögé.
    -Befejeztük Harry Styles!- gyújtottam be a motrokat és hajtottam el a messzi távolba

Furcsa vallomás

             *Nathan szemszöge*

     Az ajtó lassan kinyíllott és egy fekete hajú, barna szemű srác állt velem szemben. Mikor megpillantott dühbe gurult, majd teljesen elsápadt.

     -Te mi a francot keresel itt?

     -Szeretnék veled beszélni, ha nem zavarok!

     -Azt felejtsd el Nathan, nekünk nincs miről beszélnünk!

     Majdnem becsukta az ajtót, de odatettem a lábamat.

     -Kérlek! Beszélnem kell veled, fontos!

     -Nem bánom, de gyorsan hadard el és menj! 

     Beengedett az ajtón és a konyha felé indultunk, senki sem volt bent a helységben. Felült a konyhapultra és kíváncsian várta a mondandómat.

     -Ariana-ról akartam veled beszélni

     -Mi van azzal a csajjal már?

     -Twitteren le lettetek buktatva 

     -Ja, hogy az? Nem volt köztünk semmi, az egy ezer éves kép, amit Ari szándékosan tett fel, gyűlölöm a csajt
     -Velem, ma reggel szakított sms-ben!
     -Neked legalább szólt...engem megcsalt Mac Millerrel, de visszafogadtam, hogy megmentsem a "szerelmünket". Mikor elmentem haza Ausztráliába rögtön veled kezdett el randizni. Ismét megcsalt, és játszotta nekem a szerelmes lányt. Amióta ez megtörtén, úgy kb. Augusztus elején azóta egy szót sem váltottunk egymással. Hónapokig padlón voltam miatta, nem akarok ismét így járni miatta!
     -Te meg mi a francot keresel itt? Nem elég, hogy elvetted az öcsém barátnőjét, még van merszed idejönni?
     -Nem az ő hibája Beau! Ariana teljesen elcsavarta a fejét.
     -De mégis tudhatta volna, hogy barátja van!
     -Azt hiszem én megyek- szóltam bele a vitába
     -Én is így gondoltam!
     -Beau nyugodj már le! Kikísérlek Nath!
     Az ajtóhoz kiérve becsukta maga mögött azt.
     -Te nem érdemelted meg azt amit Ariana tett veled- mondtam neki
     -Te sem érdemelted meg, rendes ember vagy!
     -Szent a béke?- nyújtottam felé a kezem
     -Igen, de nem leszünk legjobb barátok!
     -Brooks!
     -Sykes!
     Beültem a kocsimba és elhajtottam a hotel felé.....

           */másnap reggel/*     

              *Bella szemszöge*

      A nap vakítóan sütött be az ablakomon, a ruháim szanaszét hevertek a padlón, az ajtóm tárva nyitva volt. Kitápászkodtam az ágyból és utamat a földszint felé vettem. Az egész házban mindenhol ruhák hevertek, piás üvegek széttörve mindenhol. Olyan alkohol szag volt, hogy sürgős szellőztetésre volt szükség. A nappaliban volt kb. mindenki. Harry szolgálta ki őket jó meleg kajával és teával.
      -Srácok mi volt tegnap este?-kíváncsiskodott Harry
      -Engem megtámadott egy csávó-szúrtam neki oda
      -Mi ittunk!- felelt a kérdésre Louis
      -Ugye nem lett semmi bajod Bella?- kérdezősködött tovább Harry
      -Azon kívül, hogy majdnem megerőszakolt semmi más!
      -Úristen miért nem voltam ott?
      -De szerencsére valaki megmentett tőle, olyan valaki volt aki nagyon ismer!
      -Hmm... ey felettébb érdekes...
      -Na mindegy nagyon alkohol szag van itt. Asszem elmegyek egyet sétálni!
      Megfogtam a kabátomat és az ajtón kilépve a Broadway felé sétáltam. Vajon ki lehetett az az ember tegnap este? Hogy értette azt, hogy ő már régebb óta ismer engem? Lehet Harry volt az, csak el akarja vonni magáról a figyelmet? Lehet nem kellett volna vele így beszélnem. Végül is Nathan megért engem, most karrieremre kell koncentrálnom. Biztos megérti, ő mindig is megértett engem...
       -Annabella!- hallottam hátam mögött a kiabálást- Várj meg!
       Megfordultam, és Harry képével találtam szembe magam.
       -Te mit keresel itt?- néztem rá kérdően
       -Tegnap este.... én fogtam meg a kezedet a bárban és én szóltam be a srácnak. Szeretlek Bella mindennél jobban, kérlek bocsáss meg nekem azokért, amiket mondtam!- átölelt engem
       -Akkor miért hagytál aztán ott?
       -Azért mert nem mertem ott maradni, hiszem mérges voltál rám!
       -Gyere menjünk sétálni egyet!- vetettem fel az ötletet
       Megfogta a kezemet és elindultunk az utcán. Ám amint megtettünk úgy 100 métert egy rajongói gyűrű vett minket körül. Hisztiztek és sikoltoztak, nem lehetett tőlük elindulni. A legrosszabb viszont az volt, hogy Harry senkinek sem akart autogrammot adni. Mindegy én nem értek hozzá. Kihúzott a tömegből és egy kávézó felé tartottunk. Bent nyugi volt, leültünk majd folytatta a mondanivalóját.
       -Annabella, nem tudom neked elmondani azt, hogy mennyire szeretlek. Reggel mikor felkelek rögtön te jutsz az eszembe. Te ihleted a legújabb dalokat, amiket a tollamból varázsolok elő. Szeretlek, és minden nap egy jobban és jobban vágyom rád!
       Kétség nem fér hozzá, hogy Harry nagyon jól tud bánni a szavakkal és minden nőt levesz a lábáról. Bevallom ez most nekem is nagyon jól esett...
       -Mit gondolsz?- szakította meg a gondolatmenetemet- Megbocsájtasz nekem?
      Válaszát nem megvárva bújtam oda hozzá. Ő egy puszit adott a homlokomra és végre azt éreztem, hogy valakinek fontos vagyok.

Sziasztok! Nagyon nagyon régen írtam és ezt sajnálom is! Nyolcadik osztályba járok és gőzerővel készülök a ballagásra, és a felvételire. Néha írogattam, hogy valami normálisat is össze tudjak hozni nektek. Ez sikerült Júniús végétől ismét rendszeresen fogok írni, addig is megpróbálok valami épkézláb folytatást hozni nektek. Oszd meg ismerőseiddel ha tetszik a rész vagy a blog, szólj hozzá, hogy megtudjam mi a véleményed. Az is fontos, hogy nekem tetszen, de lényegesebb a ti véleményetek olvasóim.Kellemes estét!:)

Üdv titokzatos idegen!

                  *Nathan szemszöge*

          */másnap reggel/*

      A szemeimre nehezedő súly egyre könnyebb és könnyebb lett, a fény beszűrődött a szobába. Mellettem Bella csendesen alszik. Felmentem twitterre megnézni, hogy mi újság, amikor a kezdőlapom olyanokkal telt meg, hogy "Ariana Grande lebukott, amint megcsalta barátját Nathan Sykes-ot".
      -Mi van?
      Továbbhajtottam és a képek alapján Ari Jai-el volt. Nem igaz, hogy nem tudok magamnak találni egy normális lányt, aki nem csal meg az ex barátjával. Mindig ez történik velem, de már megszoktam. Nem tudom mit kellene most csinálnom...
      -Mi a baj Sid?- szólt a mellettem fekvő lány
      -Semmi gond Bella!-erőltettem egy mosolyt az arcomra- Te viszont ragyogsz! Mi újság veled?
      -Jaj Nath!-ült fel az ágyba- Tegnap este Harry elvitt egy csodálatos helyre! A legvégén pedig megkért, hogy legyek a barátnője!
      -És te mit mondtál neki?
      -Nathan- támaszkodott a térdeire-, barátom van!
      -Gratulálok!- erőltettem ismét egy mosolyt az arcomra- Ha nem zavar én elmegyek fürdeni egyet!
      A válaszát nem megvárva léptem be a fürdőszobába. A zuhany alá ruhástól álltam be és hagytam hogy a hideg vízcseppek hozzámérjenek. Nem éreztem semmit, csak az járt a fejemben, hogy engem mindig csak átvernek. Mindig tiszta szívből szerettem a lányokat, aztán folyamatosan kihasználtak, becsaptak. Bella volt az egyetlen lány eddig az életemben, aki nem okozott nekem csalódást. Most összejött azzal az emberrel, aki mindig csak keresztbe akar nekem tenni. Az egyetlen nő az életben akiben még megbízhatok az anya na és persze Jess. A vízcseppek végig folytak a testemen, csurom víz voltam. Egyszer csak bekopogtattak az ajtón.
       -Gyere be!- kiáltottam ki
       -Nath- lépett be az ajtón-, rezgett a telefonod, jött egy üzenet neked és hát…
       -Elolvastad ugye?
       -Igen- kezdte el vakarni a fejét- Ariana írta!
       -Mit írt?
       -Azt, hogy……vége van!
       -Kimennél?
       -Miért?
       -Légyszi menj ki, egyedül szeretnék lenni!
       -Rendben!- hagyta el a helységet
       Gondolhattam volna, hogy amint otthagyom ez történik, sosem tanulok a hibámból. Mindig mindenkiben megbízom. Elvettem a telefonomat és sms-t írtam neki.

           "Ennyi volt? Szerintem annyit megérdemlek, hogy utoljára beszéljünk. Valahogy érzem, hogy nem mersz a szemembe nézni. Bíztam benned, de ha neked így jó, akkor nekem is."

         Eltettem a telefonom és kimentem Bellához,  az ágyon ül, a laptopját nézte. Leültem mellé.
         -Jól vagy?- fordult felém
         -Igen, még élek csak...
         -Mi csak?
         -Szeretném, ha szeretnének
         -Hogy érted ezt? Hisz annyi rajongód van aki bármit megtenne azért, hogy boldognak lásson!
         -Tudod, hogy értem
         -Ha szeretnéd tudni....én szeretlek! Te vagy a legjobb barátom!
         Ekkor hideg szellő járta át a szobát, a kották szétrepültek, az ablak nekiütődött a falnak,az ajtó kinyílt. Bellával gyorsan összeszedtünk mindent, de az ajtóban valaki állt. Mikor felemeltem a tekintetemet az ijedség járta át testemet. Simon állt az ajtóban, ebből nem fogunk jól kijönni, itt baj lesz!
         -Te hogy kerülsz ide? Hogy is hívnak... Nathan?
         Zsír még a nevemet se tudja.
         -Igen Nathan James Sykes a nevem. Annabellát jöttem meglátogatni!
         -Bella- fordult felé-, mit beszéltünk meg? Nem hívhatod ezt ide!
         -Simon ő nem tárgy, ő egy érző ember! Tiszteld meg kérlek szépen ennyivel!
         -Te nem mondod meg nekem, hogy kivel milyen stílusban beszélek! Ezzel a kutyával másként nem lehet!
         -Nem mondhatom meg? Miért, ha szabad kérdeznem? Veled lehet így beszélni?
         -Nem, én vagyok az X-faktor kitalálója. Tisztelet jár nekem, te is általam leszel nemsokára híres, kivéve, ha nem gondoltad meg véletlenül magad!
         -Miért tiszteljek egy olyan embert, aki a legjobb barátomra azt mondja, hogy kutya? Szerintem jobb lesz, ha elmegyek innen!- lépett a szekrényéhez, majd a cuccait kezdte pakolni
         -Bella nem mehetsz el! Közel vagy már a célodhoz! Miattam ne menj el innen, majd én elmegyek!
         -Jobb, ha minél hamarabb takarodsz innen vissza a vadállatok közé!- szólt közbe Simon
         -Legalább kikísérhetem?-nézett rá bociszemeivel Simonra
         -Induljatok! Soha többet ne lássalak téged ebben a házban!
         Bella a kezemnél fogva vezetett le az emeletről, egyre lejjebb és lejjebb mentünk, mire ki nem értünk az autóhoz. Beraktam a bőröndömet.
         -Figyelj sajnálom!-kezdett bele- Nem kellett volna sajnáltatnom magam
         -Én jöttem ide, te erről nem tudhattál. Nemsokára biztosan fogunk találkozni, légy erős, hisz neked itt van Harry!
         -Remélem minél hamarabb!- ölelt át szorosan, amennyire csak tudott
         -Szia Bella!
         Beszálltam a taxiba és elindultunk, Annabella egyre távolibbnak és távolibbnak tűnt, majd kikerült a látókörömből.

                  *Bella szemszöge*

          -Miért kellet ezt?- rontott be a szobámba Harry

          -Mit?

          -Miért kellet Nathan-nek idejönnie?

          -Nem én hívtam....

          -Nem tudod elképzelni mennyire utálom őt!

          -Akkor ki is mehetsz! Nathan a legjobb barátom! Több mint 15 évig ő volt az egyedüli barátom, mellettem volt jóban rosszban. Fogalmad nincs arról, min mentem vele keresztül. Majd öt évig nem láttam és most el akartok választani tőle!

          -Akkor is utálom!

          -Mint mondtam már,  távozz a szobámból! Sőt nem kell nekünk  se többet semmilyen kapcsolatba kerülnünk egymással! 

          -Ezt most komoly?

          -A legkomolyabban mondom!

          -Jó! Ölelgesd csak a kis Nathan-cskédet! Engem nem érdekel!

          Majd fog még érdekelni drágám! Távozott a szobámból, én pedig lementem a többiekhez. A szokásosat csinálták, Niall zabált, Louis vasalt, Liam és Zayn pedig TV-t néztek.

          -Srácok! Tudtok egy jó helyet, ahova ma elmehetnénk?

          -Hát az O.K nagyon jó!- csillant meg Zayn szeme- Menjünk oda srácok, ránk fér a bulizás!

          -Akkor felmegyek és felveszek valami szépet!- viharzottam ki a szobából

          Kettesével szedtem lépteimet, a szobában kinyitottam a szekrényt és rögtön megakadt a szemem egy gyönyörű összeállításon. Egy fekete csőnadrág, egy hosszú  színes rövid ujjú blúzon és egy kék converses patikán akadt meg a szemem. Letusoltam, és felvettem a ruhát. Úgy fél órával később már az utcán sétáltunk a srácokkal a csilivili diszkóklubb felé. A bejutás egyszerű volt, a kabátokat leadtuk és kezdődhetett a party! Leültünk egy asztalhoz, a srácok vedelni kezdtek, én  pedig kényelmetlenül éreztem magam. Mindenki itt volt, kivéve Harry.
           -Szia, jössz velem táncolni?- lépett elém magas, barna hajú, zöld szemű srác
           -Miért is ne?- tettem fel egy költői kérdést
           Megfogta a kezemet és behúzott magával a tömegbe. Épp egy jó pörgős szám ment és pont a terem közepén kötöttünk ki. A nyakába tettem a kezeimet, ő pedig a csípőmre. A zene ritmusára kezdtünk el mozogni. Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, míg ajkaival le nem támadta az enyéimet.
           -Nem megyünk el egy csendesebb helyre?- kiabálta a fülembe
           -Ne már táncoljunk még!
           Ő nem figyelt rám, elindult a szobák felé. Én próbáltam ellenállni, de ő egyre csak a szobák felé rángatott engem. Hirtelen valaki elkapta a másik kezemet is.
           -Hagyd őt békén!- parancsolt rá egy határozott hang
           -Figyelj én láttam meg előbb, az enyém!
           -Bocs, de én régebb óta ismerem mint te! Kopj le kiscsibe!
           A csávó lekopott, de még mindig nem jöttem rá ki volt az aki engem megmentett. A következő pillanatban már a derekamon volt a keze, magához rántott és ajkaival letámadta az enyéimet. Olyan ismerősnek éreztem őt, de valahogy fogalmam sem volt róla, ki is volt valójában.

Show Me Love

  Sziasztok, nem új részt hoztam nektek. Nemsokára az is megérkezik! Készítettem egy feldolgozást a Show Me Love-ról. Itt megtalálhatjátok. Ha tetszik nyomjatok egy lájkot, hanem akartok lemaradni a következő feldolgozásomról, iratkozzatok fel!

    Akinek van twittere!

  Ha nem nagy gond, akkor megkérnélek benneteket, hogy twitteren küldjétek el a srácoknak nagyon sokat jelentene nekem. Ha legalább Nathan látná ezt a videót én lennék a legboldogabb lány a világon. 

    Twitter nevem: @NikolettaTW ha bekövettek, írjatok és mindenkit visszakövetek!:)

    Próbáljuk meg eljuttatni a srácoknak, aki segít nekem és ha észreveszik, akkor kiteszem annak a blogját a bloglistámba, aki segített!:)

    Itt megbeszélhetjük a többit!:) 

      nikoletta.nagy.niki@gmail.com

                Köszönöm a figyelmet, további szép estét!:)

Létezel és itt vagy velem!

   ...a két ölelő kar szorított engem. Lélegzete hallatszott, és nagyon ismerős volt számomra. Nem igaz, az nem lehet! Mégis az illata, az érintése....
   -Hogy kerültél ide?- néztem rá értetlenül
   -Felültem a repülőre és "átjöttem"!- vigyorgott rám- Niall segített bejutni!
   -Az egy dolog, de most menjünk fel hozzám!
   Megfogtam a kezét és felslisszoltunk a szobámba. Még mindig nem tudom felfogni azt, hogy ő itt van mellettem. Belépve a szobámba 2 nagy bőrönd fogadott.
   -Hát ez meg?- fordultam meglepetten felé
   -Jössz velem!-vigyorodott el
   -Mégis hogy, nekem jövő héten koncertem lesz!
   -Tudod, amit Niall talált ki.
   -Mégsem tehetem ez velük! Hadjak itt mindent?
   -Na légyszi- nézett rám cuki szemeivel
   -Neked nem tudok nemet mondani- öleltem meg jó szorosan
   -Szuper! Este indulunk hozzánk!
   -Jó, akkor te maradj itt, én lemegyek és szólok a többieknek
   Nagy vidáman lementem a többiekhez a nappaliba.Larry éppen tv-t nézett, Liam és Niall takarítottak, Zayn pedig főzött (?).
   -Srácok akkor este megyünk Niall-el oké?
   -Hova és minek?- vonta fel szemöldökét Liam
   -Rokonaimhoz megyünk, be szeretném mutatni nekik, mint az új énekesnőnket!
   -Nem mehettek!- jelentette ki Louis
   -Miért a koncertre visszaérnénk!
   -Nem mehettek és pont!
   -Kedves vagy mondhatom! Mikor mehetünk?- förmedtem rá
   -Egy hónap múlva
   -Lécci két c-vel hadd menjünk!
   -Miért olyan fontos neked, h megismerkedj néhány vén fószerral?-nézett rám Hazza
   -Hé!- förmedt rá Niall
   -Nagyon nem izgat miért...nem mehetsz!
   -IGENIS FŐNÖK- ordítottam rá majd felsiettem a szobámba
   Felérve bementem a szobámba és becsaptam az ajtót, ahogy csak lehetett, majd bezártam. Az eddig nyugodtan ülő Nath hirtelen felkapta fejét és bámult rám.
    -A rohadt életbe!- ültem le mellé, mint egy duzzogó kislány
    -Nem mehetünk?
    -Nem
    -Hát, de miért?
    -Mert az a köcsög azt mondta!
    -Melyik köcsög?
    -Louis!
    -Meddig kell maradnod?
    -Egy hónapig sehova sem mehetek nélkülük!- dőltem hátra az ágyra
    -Kár- húzta el száját- mit csináljunk?
    -Szökjünk el!- ajánlottam fel ötletemet
    -Az nem vezetne jóra!
    -Igazad lehet, de akkor mihez kezdjünk?
    -Mi lenne ha?
    -Ha?
    -Itt maradnék veled? Mi most szabin vagyunk- mosolyodott el
    -Nem lenne az veszélyes? Hogy laksz majd itt egy ideig?
    -Nem lesz unalmas, mert te is itt vagy!
    -Hát jó akkor maradj! Mit csináljunk?
    -Álmos vagyok én aludnék ha nem baj!- vigyorodott el, majd becsukta szemeit
    Halkan rázártam az ajtót, nehogy valaki rátaláljon. Elakartam valahova menni, nincs kedvem tovább a lakótársaimmal élni. Nem tudom miért, de megálltam Harry szobája előtt, mereven bámultam az ajtóra. Csak néztem a kopott, barna tárgyat.
    -Szia- nézett rám meglepetten
    -Szia- húztam egy féloldalas mosolyt a számra-, épp lefelé tartottam, mikor elcsábított az ajtód- nevettem el magamat
    -Tudtam, hogy sexy az ajtóm, de hogy ennyire? Megyek én is veled le jó?
    -Gyere
    Lementünk a nappaliba, nem volt a helységben senki. Mindenki elment....üres a ház. Csak Harry és én vagyunk itthon, na meg persze fent az alvó Sid.  Harry leült a zongorához és zongorázni kezdett. Elég nagy volt a zongoraszék, így én is leültem mellé. Zongorázott én pedig csak néztem, mikor egyszer egy rossz akkordot ütött le. Reflexből odanyúltam és kijavítottam a rontást, kezeink összeértek és így zongorázott tovább.

    -Igazán segítőkész vagy, de megoldom egyedül is!
    -Bocsi reflexből volt, nem tehetek róla
    -Nem baj! Gyere mutatok neked valamit!- pattant fel a helyéről és húzott maga után ki a házból
    -Hova megyünk?
    -Titok- kacsintott rám
    Az utcák egymás után csak jöttek és jöttek. Nem tudtam hol vagyunk, de Harry csak ment előre szó nélkül. Egyszer csak egy sikátorba értünk, ami tele volt patkányokkal és csövesekkel.
    -Harry! Hova hoztál?
    -Maradj csöndben- tette a mutatóujját a számra-Nem lenne szabad itt lennünk, kövess- suttogott nekem tovább
    Bementünk egy hatalmas épületbe, és folyamatosan felfelé tartottunk, ez egy hatalmas épület, mert még mindig csak felfelé haladtunk. Mikor már azt hittem ennek az épületnek nincs vége felértünk a legtetejére. Eszméletlen látvány fogadott minket. A hatalmas tetőtéren egy kert volt. Hatalmas almafa állt a helység közepén, körülötte mindenhol virágok voltak. Már alkonyodott és kigyúltak a fények. Álomszép volt, Harry csak nézett engem. Nem ismerem olyan régóta, de valamiért annyira megkedveltem őt. Annyira aranyos ez a srác, vajon mit érezhet irántam? Harry közben eltűnt a látókörömből, teljesen elsötétedett a világ körülöttem. New York felébredt, fiatalok a szórakozóhelyekre tartanak. A város fényei káprázatosak, több híresség is megfordult ott akkor éjjel. Harry visszatért egy hatalmas csokor virággal.
    -Ezt neked hoztam!
    -Mivel érdemeltem én ezt ki?
    -Azzal, hogy létezel és itt vagy velem!
    Zavartan eszméltem rá, hogy átnyújtotta nekem a virágcsokrot, és ajkaival közelít felém. Egyre közelebb és közelebb ért, majd pedig megcsókolt. Ajkai édesek voltak, gyengéden tapadtak az enyéimhez. Forróság járta át testemet, elfelejtettem levegőt venni. Majdnem megfulladtam, de akkor ezt nem bántam. Ajkaink elváltak. Fél percig mosolygott rám. Végül odamentünk az erkély szélére és New York utcáit kémleltük. Felémfordult.
    -Leszel a barátnőm?