*/Két héttel később/*
A közönség nagyon élvezte, ahogyan én is. Rengetegen voltak, még kb. sem tudtam megmondani mennyien. A zongorám csendet teremtett a hatalmas arénában, mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta az előadásomat! Azt kívánom bárcsak a nagyi és Nathan is itt lenne velem, ebben a fontos pillanatba. Hazudnék ha aszt mondanám, hogy nem hiányzik. Helyette itt van Harry, aki nap mint nap bebizonyítja, hogy mennyire fontos vagyok neki. Az utolsó dalomat is elénekeltem. Nagy ováció fogadta, ami nagyon jól esett, hisz szívből jön minden szövegem!
-Köszönöm szépen Los Angeles! Remek közönség voltatok, remélem jó hangulatot varázsoltam nektek! Most pedig következzen az est fénypontja: A One Direction!
Ekkor a hatalmas aréna nagy sikoltozásba kezdett, habár még én voltam a színpadon. Elindultam a kijárat felé és találkoztam a srácokkal. Harry megállított és egy puszit nyomott a számra, majd felsietett a többiek után. Leérve engem senki sem várt, hogy gratuláljon, vagy egyáltalán megnézzen. Nem is maradok itt tovább, megfogtam a cuccomat és kimentem az utcára. Fogalmam sincs merre kell menni, de gyerünk fedezzük fel a várost. A gps alapján a közelben van egy diszkó, gondoltam miért ne mehetnék el? Elindultam gyalog, ami aztán nem tűnt jó ötletnek. Azt mutatta közel van, pedig kurvára nem volt! Az utcák világosak, ám mégis valahogy sötétek voltak. Rengeteg fiatal járt-kelt az utcán, sokuk részeg volt már, de én tartottam az irányt és végre odaértem!
-Egy dupla whiskey-t !- emeltem a magasba kezemet, jelezvén a pincérnek a rendelésemet
-Máris!-tolta elém az italt
Milyen gyors itt a kiszolgálás! Megfogtam és lehúztam a kedvenc italomat. Az alkohol végig égette a torkomat, és nagyon jól esett. Rendeltem még kettőt.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?- kérdezte egy mellettem ülő hang
-Az alkoholból sosem elég, ez még csak a kezdet!-néztem bele a poharam legaljára
-De mégis mi okod van arra, hogy ilyen korán ennyit igyál?
-Én voltam ma a One Direction előzenésze
-És ez miért ad okot bánatra?
Most pont egy idegennek mondjam el? Végül is tök mindegy, hisz már úgysem hallgat meg senki...
-Azért, mert senki se volt ott a koncerten, aki igazán fontos számomra. A barátom ugyan ott volt, de valahogyan nem volt meg az az érzés. Nem volt itt a nagyim és az az ember sem, aki igazán fontos nekem!
-Az nagyon nagy kár! De biztosan nagyon nagyon jó voltál!
-Mit tudhatsz te? Ott sem voltál!
-Azt tudom, hogy amikor az utolsó számodat énekelted az egész stadion néma csendben hallgatott téged, kivéve egy valaki. A barátod, végig telefonált....
-Honnan a francból tudod ezt?-kérdeztem tőle meglepődötten
-Konkrétan miattad mentem el, de nem engedtek be, ezért a hátsó bejáratból néztem végig a koncertedet és csodálatos voltál!
-Aranyos vagy, csak kár, hogy nem attól az embertől hallom, akire most szükségem lenne!
-Biztos?
-Hát nagyon úgy tűnik!
-Rendben, akkor most én megyek!- hallottam egy kis csalódottságot a hangján
A beszélgető társam kifizette az italát és elsétált tőlem, a kijárat felé tartott. Utána néztem, egy barna hajú srác volt, a vállára hanyagul volt feldobva a kabátja. Elveszett a tömegben, utána kell mennem! Kifizettem az italomat és adtam egy kis borravalót, hisz itt jó a kiszolgálás. Fogtam a kabátomat és a bulizó tömegen átfúrva magam valahogyan eljutottam a kijáratig. Ott kimentem és az utcán megpillantottam. Hideg volt akkor már Los Angeles utcáin, hűvös szél kapta fel a kabátom, amit később fel is vettem. Elkezdtem szaladni a srác után. Az agyam valahogy nem értette miért kell nekem odafutni egy vadidegenhez, de a többi porcikám mind ezt kívánta. Futottam utána, ahogyan csak tudtam, míg nem utolértem. Rávetettem magam és ráestünk egy padra. Úgy öleltem, ahogyan csak tudtam, csak akkor engedtem el mikor már levegő után kapkodott.
-Na végre, hogy feltűnt neked, ki is vagyok!- húzódott egy vigyor a szájára
-Úgy sajnálom, azt hittem nem jelentek neked annyit, hogy eljöjj megnézni!
-Nagyon is fontos vagy számomra!
-Milyen voltam ma?- kíváncsiskodtam
-Eszméletlen! Nem is értem eddig miért nem foglalkoztál az énekléssel! Van benned valami ami miatt így hatsz az embere, és ez csodálatos!
A következő pillanatban már veszélyesen közel volt hozzám. Nem csalhatom meg Harry-t, hisz nagyon szeretem őt, nem csaphatom be, habár engem ribancnak tartanak otthon....
-Nathan kérlek ne! Barátom van és hű szeretnék hozzá maradni!
-Semmire sem kényszerítelek rá, csak akkor ha te kéred!-távolodott el tőlem- Elvigyelek a "tanyátokra"?
-Az nagyon jó lenne, biztos keresnek már!
Közel volt a kocsija, beszálltunk. Az út néma csöndben telt el, Nath az utat figyelte, amíg nekem már a következő dalszövegen járt az eszem. Fél tizenkettő felé járt az óra akkor, mikor odaértünk a táborhelyünkre.
-Hívj, ha van valami gond!
-Feltétlenül megkereslek!
A fekete autó elszáguldott, késő volt már, Harry biztos alszik, hisz holnap is van koncertünk. A buszunkhoz érkezve hangokat hallottam a buszból. Nem tudtam mire vélni az egészet. Bevágtáztam a buszba. Szanaszét heverő ruhákat találtam mindenhol. Odamentem a hálóajtóhoz, nem mertem bemenni, de végül is benyitottam. A látvány ami fogadott az szörnyű volt. Harry egy kurván élte ki a "vágyait". Remek, most mi a francot csináljak?
-VÉGE VAN A JÁTSZMÁNAK!-ordítottam rájuk a villany felkapcsolása közben-KI EZ A RIBANC HAROLD?
-Annabella, ez nem az aminek látszik!- takarta be magát egy takaróval
-Ugyan már ne legyél ilyen szánalmas! Nem vagyok sem süket, sem vak!
Megfogtam a ribanc cuccát és kihajítottam a buszból. Harry-t a kezénél fogva megfogtam és kivonszoltam a járműből. Visszaszálltam a buszra, bezártam ajtajait és odaültem a volánja mögé.
-Befejeztük Harry Styles!- gyújtottam be a motrokat és hajtottam el a messzi távolba
-Máris!-tolta elém az italt
Milyen gyors itt a kiszolgálás! Megfogtam és lehúztam a kedvenc italomat. Az alkohol végig égette a torkomat, és nagyon jól esett. Rendeltem még kettőt.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?- kérdezte egy mellettem ülő hang
-Az alkoholból sosem elég, ez még csak a kezdet!-néztem bele a poharam legaljára
-De mégis mi okod van arra, hogy ilyen korán ennyit igyál?
-Én voltam ma a One Direction előzenésze
-És ez miért ad okot bánatra?
Most pont egy idegennek mondjam el? Végül is tök mindegy, hisz már úgysem hallgat meg senki...
-Azért, mert senki se volt ott a koncerten, aki igazán fontos számomra. A barátom ugyan ott volt, de valahogyan nem volt meg az az érzés. Nem volt itt a nagyim és az az ember sem, aki igazán fontos nekem!
-Az nagyon nagy kár! De biztosan nagyon nagyon jó voltál!
-Mit tudhatsz te? Ott sem voltál!
-Azt tudom, hogy amikor az utolsó számodat énekelted az egész stadion néma csendben hallgatott téged, kivéve egy valaki. A barátod, végig telefonált....
-Honnan a francból tudod ezt?-kérdeztem tőle meglepődötten
-Konkrétan miattad mentem el, de nem engedtek be, ezért a hátsó bejáratból néztem végig a koncertedet és csodálatos voltál!
-Aranyos vagy, csak kár, hogy nem attól az embertől hallom, akire most szükségem lenne!
-Biztos?
-Hát nagyon úgy tűnik!
-Rendben, akkor most én megyek!- hallottam egy kis csalódottságot a hangján
A beszélgető társam kifizette az italát és elsétált tőlem, a kijárat felé tartott. Utána néztem, egy barna hajú srác volt, a vállára hanyagul volt feldobva a kabátja. Elveszett a tömegben, utána kell mennem! Kifizettem az italomat és adtam egy kis borravalót, hisz itt jó a kiszolgálás. Fogtam a kabátomat és a bulizó tömegen átfúrva magam valahogyan eljutottam a kijáratig. Ott kimentem és az utcán megpillantottam. Hideg volt akkor már Los Angeles utcáin, hűvös szél kapta fel a kabátom, amit később fel is vettem. Elkezdtem szaladni a srác után. Az agyam valahogy nem értette miért kell nekem odafutni egy vadidegenhez, de a többi porcikám mind ezt kívánta. Futottam utána, ahogyan csak tudtam, míg nem utolértem. Rávetettem magam és ráestünk egy padra. Úgy öleltem, ahogyan csak tudtam, csak akkor engedtem el mikor már levegő után kapkodott.
-Na végre, hogy feltűnt neked, ki is vagyok!- húzódott egy vigyor a szájára
-Úgy sajnálom, azt hittem nem jelentek neked annyit, hogy eljöjj megnézni!
-Nagyon is fontos vagy számomra!
-Milyen voltam ma?- kíváncsiskodtam
-Eszméletlen! Nem is értem eddig miért nem foglalkoztál az énekléssel! Van benned valami ami miatt így hatsz az embere, és ez csodálatos!
A következő pillanatban már veszélyesen közel volt hozzám. Nem csalhatom meg Harry-t, hisz nagyon szeretem őt, nem csaphatom be, habár engem ribancnak tartanak otthon....
-Nathan kérlek ne! Barátom van és hű szeretnék hozzá maradni!
-Semmire sem kényszerítelek rá, csak akkor ha te kéred!-távolodott el tőlem- Elvigyelek a "tanyátokra"?
-Az nagyon jó lenne, biztos keresnek már!
Közel volt a kocsija, beszálltunk. Az út néma csöndben telt el, Nath az utat figyelte, amíg nekem már a következő dalszövegen járt az eszem. Fél tizenkettő felé járt az óra akkor, mikor odaértünk a táborhelyünkre.
-Hívj, ha van valami gond!
-Feltétlenül megkereslek!
A fekete autó elszáguldott, késő volt már, Harry biztos alszik, hisz holnap is van koncertünk. A buszunkhoz érkezve hangokat hallottam a buszból. Nem tudtam mire vélni az egészet. Bevágtáztam a buszba. Szanaszét heverő ruhákat találtam mindenhol. Odamentem a hálóajtóhoz, nem mertem bemenni, de végül is benyitottam. A látvány ami fogadott az szörnyű volt. Harry egy kurván élte ki a "vágyait". Remek, most mi a francot csináljak?
-VÉGE VAN A JÁTSZMÁNAK!-ordítottam rájuk a villany felkapcsolása közben-KI EZ A RIBANC HAROLD?
-Annabella, ez nem az aminek látszik!- takarta be magát egy takaróval
-Ugyan már ne legyél ilyen szánalmas! Nem vagyok sem süket, sem vak!
Megfogtam a ribanc cuccát és kihajítottam a buszból. Harry-t a kezénél fogva megfogtam és kivonszoltam a járműből. Visszaszálltam a buszra, bezártam ajtajait és odaültem a volánja mögé.
-Befejeztük Harry Styles!- gyújtottam be a motrokat és hajtottam el a messzi távolba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése