Furcsa vallomás

             *Nathan szemszöge*

     Az ajtó lassan kinyíllott és egy fekete hajú, barna szemű srác állt velem szemben. Mikor megpillantott dühbe gurult, majd teljesen elsápadt.

     -Te mi a francot keresel itt?

     -Szeretnék veled beszélni, ha nem zavarok!

     -Azt felejtsd el Nathan, nekünk nincs miről beszélnünk!

     Majdnem becsukta az ajtót, de odatettem a lábamat.

     -Kérlek! Beszélnem kell veled, fontos!

     -Nem bánom, de gyorsan hadard el és menj! 

     Beengedett az ajtón és a konyha felé indultunk, senki sem volt bent a helységben. Felült a konyhapultra és kíváncsian várta a mondandómat.

     -Ariana-ról akartam veled beszélni

     -Mi van azzal a csajjal már?

     -Twitteren le lettetek buktatva 

     -Ja, hogy az? Nem volt köztünk semmi, az egy ezer éves kép, amit Ari szándékosan tett fel, gyűlölöm a csajt
     -Velem, ma reggel szakított sms-ben!
     -Neked legalább szólt...engem megcsalt Mac Millerrel, de visszafogadtam, hogy megmentsem a "szerelmünket". Mikor elmentem haza Ausztráliába rögtön veled kezdett el randizni. Ismét megcsalt, és játszotta nekem a szerelmes lányt. Amióta ez megtörtén, úgy kb. Augusztus elején azóta egy szót sem váltottunk egymással. Hónapokig padlón voltam miatta, nem akarok ismét így járni miatta!
     -Te meg mi a francot keresel itt? Nem elég, hogy elvetted az öcsém barátnőjét, még van merszed idejönni?
     -Nem az ő hibája Beau! Ariana teljesen elcsavarta a fejét.
     -De mégis tudhatta volna, hogy barátja van!
     -Azt hiszem én megyek- szóltam bele a vitába
     -Én is így gondoltam!
     -Beau nyugodj már le! Kikísérlek Nath!
     Az ajtóhoz kiérve becsukta maga mögött azt.
     -Te nem érdemelted meg azt amit Ariana tett veled- mondtam neki
     -Te sem érdemelted meg, rendes ember vagy!
     -Szent a béke?- nyújtottam felé a kezem
     -Igen, de nem leszünk legjobb barátok!
     -Brooks!
     -Sykes!
     Beültem a kocsimba és elhajtottam a hotel felé.....

           */másnap reggel/*     

              *Bella szemszöge*

      A nap vakítóan sütött be az ablakomon, a ruháim szanaszét hevertek a padlón, az ajtóm tárva nyitva volt. Kitápászkodtam az ágyból és utamat a földszint felé vettem. Az egész házban mindenhol ruhák hevertek, piás üvegek széttörve mindenhol. Olyan alkohol szag volt, hogy sürgős szellőztetésre volt szükség. A nappaliban volt kb. mindenki. Harry szolgálta ki őket jó meleg kajával és teával.
      -Srácok mi volt tegnap este?-kíváncsiskodott Harry
      -Engem megtámadott egy csávó-szúrtam neki oda
      -Mi ittunk!- felelt a kérdésre Louis
      -Ugye nem lett semmi bajod Bella?- kérdezősködött tovább Harry
      -Azon kívül, hogy majdnem megerőszakolt semmi más!
      -Úristen miért nem voltam ott?
      -De szerencsére valaki megmentett tőle, olyan valaki volt aki nagyon ismer!
      -Hmm... ey felettébb érdekes...
      -Na mindegy nagyon alkohol szag van itt. Asszem elmegyek egyet sétálni!
      Megfogtam a kabátomat és az ajtón kilépve a Broadway felé sétáltam. Vajon ki lehetett az az ember tegnap este? Hogy értette azt, hogy ő már régebb óta ismer engem? Lehet Harry volt az, csak el akarja vonni magáról a figyelmet? Lehet nem kellett volna vele így beszélnem. Végül is Nathan megért engem, most karrieremre kell koncentrálnom. Biztos megérti, ő mindig is megértett engem...
       -Annabella!- hallottam hátam mögött a kiabálást- Várj meg!
       Megfordultam, és Harry képével találtam szembe magam.
       -Te mit keresel itt?- néztem rá kérdően
       -Tegnap este.... én fogtam meg a kezedet a bárban és én szóltam be a srácnak. Szeretlek Bella mindennél jobban, kérlek bocsáss meg nekem azokért, amiket mondtam!- átölelt engem
       -Akkor miért hagytál aztán ott?
       -Azért mert nem mertem ott maradni, hiszem mérges voltál rám!
       -Gyere menjünk sétálni egyet!- vetettem fel az ötletet
       Megfogta a kezemet és elindultunk az utcán. Ám amint megtettünk úgy 100 métert egy rajongói gyűrű vett minket körül. Hisztiztek és sikoltoztak, nem lehetett tőlük elindulni. A legrosszabb viszont az volt, hogy Harry senkinek sem akart autogrammot adni. Mindegy én nem értek hozzá. Kihúzott a tömegből és egy kávézó felé tartottunk. Bent nyugi volt, leültünk majd folytatta a mondanivalóját.
       -Annabella, nem tudom neked elmondani azt, hogy mennyire szeretlek. Reggel mikor felkelek rögtön te jutsz az eszembe. Te ihleted a legújabb dalokat, amiket a tollamból varázsolok elő. Szeretlek, és minden nap egy jobban és jobban vágyom rád!
       Kétség nem fér hozzá, hogy Harry nagyon jól tud bánni a szavakkal és minden nőt levesz a lábáról. Bevallom ez most nekem is nagyon jól esett...
       -Mit gondolsz?- szakította meg a gondolatmenetemet- Megbocsájtasz nekem?
      Válaszát nem megvárva bújtam oda hozzá. Ő egy puszit adott a homlokomra és végre azt éreztem, hogy valakinek fontos vagyok.

Sziasztok! Nagyon nagyon régen írtam és ezt sajnálom is! Nyolcadik osztályba járok és gőzerővel készülök a ballagásra, és a felvételire. Néha írogattam, hogy valami normálisat is össze tudjak hozni nektek. Ez sikerült Júniús végétől ismét rendszeresen fogok írni, addig is megpróbálok valami épkézláb folytatást hozni nektek. Oszd meg ismerőseiddel ha tetszik a rész vagy a blog, szólj hozzá, hogy megtudjam mi a véleményed. Az is fontos, hogy nekem tetszen, de lényegesebb a ti véleményetek olvasóim.Kellemes estét!:)